Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/25 / 1. szám
52 Tarnai János ténynek tetszhetnék, nem az, hanem az egyenlőségnek szükséges, kiegészítése. Kitűnik ezekből, hogy az emberi egyenlőség alaptörvényének érvényesítése szükségkép maga után vonja azon szabályt,, hogy mihelyt valaki, más ember joga fölé helyezkedve, az egyenlőség törvényét sérti, ezen egyenlőtlenségi cselekedetét meg kell tiltani s annak megakadályozására minden kényszerítő és büntetőhatalmat fel kell használni. Ehhez kényszer levén szükséges, e kényszer pedig nem levén máskép megvalósítható, mint a jogsértőnek büntetéssel fenyegetése s e büntetés utólagos alkalmazása által : a büntetés joga szükségkép benfoglaltatik a legfelső jogi törvényben. Ez amaz nélkül nem is volna törvény, hanem tanács ; mert törvényt sanctio nélkül képzelni nem lehet. De a büntetés jogát, a jogi törvény veleszületett tulajdonságát, csak az gyakorolhatja, ki azon egyénnel szemben, ki ellen a tilalmat, a büntetést és az ítélkezést gyakorolni kell, felsőbbséggel van felruházva. A jogi oltalom e legfőbb követelménye folytán utoljára annak szüksége áll elő, hogy a természetes társulás polgári társasággá változzék át. Ez olyképen történik, hogy hatóság alakúi, mely mindenki fölött áll, megvalósítván a jogi törvény kiegészítőjét: a hierarchia nélkül lehetetlen sanctiót. És íme, itt az egyenlőség érdekében elhallgat az egyenlőség elve : ime, ez az oka, hogy a büntetés jogának eredetét hiába keressük a társadalmi hatalomban. Hisz e hatalom egyedüli létoka, sót absolut voltának egyedüli létoka épen az, hogy a társult emberek között oly hatalmat kell létesíteni, mely a jogsértőket fékezni képes. A társadalmi hatalom minden más ügyköre a conventio, az emberi akarat szüleménye, s ezen ügykört minden baj nélkül egészen el is lehetne tőle venni. A társult emberek elvégezhetnének mindent hatalmi parancs nélkül is ; sőt a polgári szabadság fénypontja, mely felé a müveit nemzetek szakadatlanul törekednek, az, hogy a közhatalomnak minél kevesebb teendője maradjon s a lehető legtöbbet a magánakarat, a magánerő végezze el. Mindent, csak az embertársak jogait támadó s igy a legfelső erkölcsi törvényt sértő szenvedélyek fékezését nem. Mindent el lehetne érni kormány nélkül is, csak a jogi oltalmat, vagyis az. egyéni jogok hatályos megvédését nem. A jogi oltalom szükségében nemcsak a büntetési jognak találjuk fel okát, hanem megleljük benne a társadalmi hatalom létjogát is; igy válik e hatalom absolutummá az emberiségben, mert ebben absolutum a jogi törvény s absolutum ennek védelmi szüksége. Azért a társadalmi hatalom büntetési joga inkább a kötelesség mintsem a jog jellegét hordja magán. Ezen állambölcsészeti követelmény az, mi a büntető jog tudományának eredetéhez vezet bennünket. Ha igaz, hogy a társadalmi hatalom képviselőinek büntető
