Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)
1886/25 / 1. szám
Büntető jog és büntető eljárás 5i társadalmi hatalom büntetési jogát nemcsak még megoldandó kérdésnek nem kell tekinteni, de hogy aze hatalom létesítésének egyedüli állandó és törvényszerű alapja. Az ember kétségkívül társas lény, még pedig nem akaratánál fogva, hanem természetének törvénye folytán, melytől el nem terhet. Azonban e természeti törvény, ha czélját az emberiség jentartásában, erkölcsi tökéletesedésében, szellemi haladásában találjuk, az egyenlőség elvén épülő természeti társulásra vezetne, mely maga is a természeti legfőbb törvény rendelete. E törvény látszólag változást szenved, midőn a természeti társulásból polgári társulás válván, a társultak közötti teljes egyenlőség elve elejtetik s a hierarchia, az alárendeltség, tétetik helyébe. Ezen további haladást, melynél fogva a testvéri társulás helyébe a polgári társaság lép, szintén a természet törvénye rendelte az emberiségnek. Nem áll, hogy e törvény önmagával jutna ellenmondásba, midőn annak daczára, hogy az embereket jogokban egyenlőknek akarta, e jogok gyakorlására nézve mégis egymás alárendelte őket. Nem két elv közötti ellenmondás ez, hanem egyik •éhnek a másikban foglaltatása. Mert midőn a természet törvénye az embert a2on jogokkal ruházta fel, melyek kötelességének teljesítése és földi rendeltetésének elérése végett nélkülözhetetlenek: ez által egyúttal alávetette őt a jogi törvénynek is, mely személyét védelmezi. Ellenmondásban akkor volna az ember, ha a jogi törvényt, melyet maga részére követel, másoktól megtagadna. De nem ellenmondás a jogi törvény részéről, ha igy szól az emberhez : «Azért létezem, hogy mások ellen megvédjelek ; következésképen azért is létezem tehát, hogy a többieket te ellened megvédelmezzem.* Épen az ellenkező nem férne össze az egyenlőség elvével, melyre az ellentétes felfogás igazolásául támaszkodni szeretnének. De szükségkép benfoglaltatik a jogban az önvédelem tehetősége is. E nélkül a jog zérus, nevetséges gondolat, üres szó volna. Ha a természet törvénye szerint az embereknek egyenlő mennyiségű jogaik vannak, ugy a teljes egyenlőség követelménye az is, hogy egyenlő tehetőségük legyen e jogoknak, ha megtámadtatnak, megvédésére. E nélkül nincs egyenlőség. Az is lényeges tartalma a jogi törvénynek, hogy az egyén joga korlátra találjon, mihelyt másnak jogát igazságtalanul sérti. Vagyis: a cselekvés tilalma lényegileg benfoglaltatik a cselekvés tehetőségében ; a tilalom benne van a szabadságban; s igy igaznak bizonyul S c h e 11 i n g azon látszólagos paradoxona, hogy a tagadás alkatrésze az állitásnak. Ha tehát tiltatik, hogy az egyik ember a másiknak szabadságát csorbítsa, ez által egyiknek szabadsága sem korlátoltatik, hanem mindkettőnek szabadsága erősíttetik és védelmeztetik ; s igy a tilalom, mely az egyenlőséget megszorító 4*
