Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Büntető jog és büntető eljárás. (A pisai k. egyetem i8yj—74-ik évi büntetőjogi tanfolyamát megnyitó' beszéd.) Irta CARRARA, fordította dr. TARNAI JÁNOS. (Első közlemény.) Szabályzatunk az idei egyetemi tanév tárgyául a büntetőjog általános részét irja elő. Az általános részt, vagyis azon legfőbb elvek összeségét, melyek, mint a tiszta ész folyományai, az egész világon változatlanul és feltétlenül irányozzák a tiltás, a büntetés és a társain rosszat és károsat cselekvő ember fölötti Ítélkezés három fontos társadalmi teendőjét. Isteni valami van e teendőkben, s ezen tulajdonságuknál fogva nem engedhetők át az ingadozó emberi akarat kénye-kedvének, nem gyökerezhetnek a szenvedélyek önkényében, hanem egy a szó legszorosabb értelmében vett valódi tudománynak — és talán valamennyi között a legmagasztosabbnak — alkotják tartalmát. Mielőtt azon térre lépnénk, melyet bejárandók leszünk, érdemes egy perezre megállanunk, hogy ezen tudományt — melynek ismerete a mivelt népeknek ép oly hasznos lehet, a milyen káros volt őseinkre nézve félreismerése — egyes részeinek határai, létalapja, eredete és czélja szerint szemügyre vegyük A büntető jogtudomány előzményét és forrását a politikai bölcselet egyik követelményében találjuk fel : a büntetés jogában, mely minden álladalomban a társadalmi hatóságot illeti meg. Ezen előzmény nélkül a büntető jogtudomány nem volna más mint phantastikus eszmény, puszta regény. Ezen előzményből folyik a tudomány, melyről szólunk, s ezen előzmény alap-okából folynak e tudománynak és egyes részeinek absolut tételei és jellege. Felesleges elmondanom, hogy a bölcselők elméje, száz meg száz hibás utakon tévelyegve, mikép iparkodott az ész kényszerű tény évé tenni azon félelmetes dolgot, mely első nyilvánulásaiban mint ösztönszerű boszú megy végbe : hogy ugyanis az egyik ember a másiknak szabadságát korlátozza, legdrágább jogaitól való megfosztással fenyegeti, s isteni hatalmat tulajdonitván magának, embertársa birájává teszi magát. Legyen elég annyit felhoznom, hogy ma már, félretétetvén a mesés, a feltevéses, a képzelmi, az elasticus és az empirikus tételek, a publicisták egyetértően elismerik a politikai bölcselet azon törvényét : hogy