Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Egység és többség 5 minősítésére, a melyben az a törvény külön rendelkezése által a cselekmény ismérvéül van megállapítva. Következőleg bizonyos cselekménynek ezen vagy azon czélból való elkövetése csupán azon esetben bir criminalisticai jelentőséggel ; azon czélnak hiánya csupán azon esetben szünteti meg a cselekmény büntetendő voltát vagy alakítja azt más büntetendő cselekménynyé, ha a törvény vagy határozott kijelentéssel vagy a szövegéből világosan kivehető értelménél fogva, az általa meghatározott egyéb ismérveken kivül, a büntetendő cselekmény essentialis föltételéül egy bizonyos irányú czélt is követel. A ki «azon czélból», hogy forgalomba tétessék, fémvagy papírpénzt utánoz vagy utánoztat ... itt a czél külön ki van téve, mint a pénzhamisítás tényálladékának essentialis eleme; mert a fém- vagy papírpénznek szándékos utánzása, ha nem forgalomba hozatal c z é 1 j á b ó 1 történik, esetleg büntetlen, és ha nagyobb mennyiségben történik, a k. b. t. k. 55. £-a szerint kihágást képez. A felségsértés bűntettét képezi azon cselekmény is, mely közvetlenül arra van irányozva*, más szavakkal, melynek czélja az «A ki azon czélból, hogy magának vagy másnak jogtalan vagyoni hasznot szerezzen valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejt s ez által megkárosít: csalást követ el.» Mert hiszen, ha a hamis fondorlatot azon czélra használja, hogy például egy könnyelmű kártyás embert hamis ürügyek alatt pénzének átadására birjon és az ekként kimesterkélt pénzt amannak részére a takarékpénztárba tegye és számára megmentse: hogy ezen ember nem követ el — a büntető törvény értelmében — csalást, azt bizonyítani nem kell. Ellenben teljesen irreleváns, hogy mely czélból ö 11 meg valaki egy embert; teljesen irreleváns, hogy mely czélból követett el valaki testi sértést. A czél csak az esetben hat a cselekmény büntetendő voltára, illetőleg minősítésére, ha az magában a törvényben mint az illető cselekménynek eleme, criteriuma világosan ki van téve. Criminalisticai szempontból minden más esetben teljesen közömbös a czél léte vagy nem léte, annak erre vagy arra irányozása. így van ez a magánlak megsértésénél is. Ezen cselekmény tényező elemei között nem emliti a törvény a czélt, a melynek elérése végett a tettes másnak lakásába vagy ezzel összefüggésben levő helyiságbe — tudva, hogy a tulajdonos akarata ellen cselekszik — jogos indok nélkül bemegy; akár a házi titok kifürkészése, akár menekülés vagy elrejtődzés, akár valakinek meggyalázása (arezulütése) vagy bármi más lett légyen a czélja: a 332. -§-ban meghatározott föltételek ki vannak merítve ; a tettes tehát a törvény szerint az ezen szakasz alá eső vétségben válik bűnössé és mindenik esetben büntetendő. Azon állítás, hogy a magánlak megsértése elenyészik, ha az más büntetendő cselekmény, pl. lopás