Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

6 Csemegi Károly czéljából foganatosíttatott, a törvényben egyáltalában semmi alapot nem talál. • Das Verhaltniss von Mit tel und Zweck, ocier von Grund und Folge im Sinne des Tháters — mondja Schütze találóan és helyesen (Zeitscbrift far die gesamte Strafrechtswissenschaft III. k. 67. lap) — kann, obgleich es^ einen innern Zusammenhang herstellt, die verübten Einzeklelikte ihrer Selbsl.standigkeit nicht entkleiden, sondern lediglich ein solches Verhaltniss im Sinne des Gesetzes.» De nincs is sziikság a czél ezen indifferens voltának igazolása végett valamely fárasztó nagy munkát tennünk a tudomány arcanumainak felkutatásául. Minden használható kézikönyv biztos kalauzul szolgálhat e czélra. Egyet azonban, a fennforgó kérdést praegnansan kifejező és megfejtő tüzetessége miatt, szabadjon még megemliteni. Ez J o h n-nak a Goltdammer-feleArchiv III. kötetében létező értekezése a büntettek halmazatáról. Miután a nagyhírű tudós felsorolta és illustrálta a halmazat különböző formáit, az ezek közötti közösséget és különbséget ekkép jellemzi: »Worin beruhen namlich die Unterscheidungsmerkmale der im vorigen Paragraphen auígestellten Concurrenzform : Das Unterscheidungsmoment dieser beiden Formen liegt im Gebiete des Zwecks, das heisst in einem der Bestrafung nicht mehr angehörenden Gebiete. Dieses Unterscheidungsmoment ist alsó für das Prinzip der Bestrafung völlig indifferent.» De ellentétben áll a czélnak, mint aboleáló tényezőnek felállítása a Curia állandó judicaturájával is. Emlékezem a következő esetre : Egy tolvaj alkonyatkor, mielőtt a kapu bezáratott volna, belopódzott egy házba és elrejtődzött a faszinben, azon czélból, hogy ha a ház népe elalszik, kifeszíti a szoba ajtaját és a mit lehet ellop. Éjjel kijött rejtekéből és kezében tartva a feszítő vasat, igy haladt a lakásba vezető falépcsőf elé, azonban az istálóból ép akkor kilépő kocsis által észrevétetvén, ez lármát csapott, a mire az éjjeli vendég elfogatott. Hogy lopás czéljából sompolygott az udvarba és rejtőzött a faszinbe ; hogy ezen czéljának kivitele végett hagyta cl rejteket s ment a tornáczra : ez kétségtelen volt; ezt e'árulta a feszítő vas, de beismerte a tettes maga is. A czélzott lopás azonban nem jutván a kísérlet megkezdéséig, e szempontbői a cselekmény nem volt büntethető. Azonban fennforogván egy másik, ugy a szándék mint a külcselekedet, ugy a subjectiv mint az objectiv ismérvek tekintetében teljesen bevégzett delictum — a magánlak megsértésének vétsége — a Curia, megfelelőleg a B. T. K. 332. £-ának, melynek minden eriteriuma ki volt merítve, ezen vétségben mondta ki őt bűnösnek és az erre szabott büntetést állapította meg ellene. íme, itt a czél lopás volt; a besompolygás a lakásba nem az abban való tartózkodás, hanem a lopás czéljából történt. Ha tehát a czel uralkodnék az egész bűnös tevékenység fölött: vádlottat, a ki tulajdonképeni czélját még meg sem kezdette, bűntelennek kellett