Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

A váltójog nemzetközi egyenlősítése 37 jogászgyülés Frankfurtban; sőt az utóbbin az indítványozó, Dr. jtaqiics, már egészen praktikus térre akarta vinni a dolgot, midőn azt javasolta, hogy a német és osztrák kormány külön emlékiiatban szólittassék fel egy hivatalos küldöttekből álló nemzetközi congressus összehívására; indítványának ezen részét azonban ő maga visszavonta.17 Sajnos, hogy az ügy idáig még ma sem jutott el ; constatálni lehet azonban, hogy ezen utolsó és végleges mozzanat az utolsó években s a legújabb fejlemények által annyira elő van már készítve, hogy annak bekövetkezésén alig lehet kételkedni. Ezen előkészítésben a legnagyobb érdemeket az angol kezdeményezésre 1873-ban alakult Association for the reform and codification of the laws of nations szerezte. E társulat, miután előzetesen írásbeli enquéte utján meggyőződést szerzett arról, hogy a váltójog nemzetközi egyenlősítése mindenütt nemcsak kívánatosnak, hanem lehetségesnek is tartatik s a nyert válaszokból tájékozást szerzett az egyenlősítés közelebbi módozatai iránt is: 1875-ben Haagában tartott congressusán n tagból álló nemzetközi bizottságot küldött ki, 18 a mely aztán egy második, még kiterjedteb birásbeli enquéte alapján, Borchardt és Jaques előterjesztésére 19 tételben foglalta össze azon elveket, melyekre a nemzetközi váltótörvény fektetendő volna. Ezen elvek, melyek túlnyomóan a német váltórendszabályból vétettek, a társulat 1876-ban Brémában tartott congressusán, melyen azonban, sajnos, a franczia elem majdnem teljesen hiányzott, részben heves viták után változatlanul elfogadtattak, s még egy 20-ik tétellel egészítettek ki. E husz tételhez azután az 1877-ben Antwerpenben, valamint az 1878-ban Frankfurtban tartott congressusokon még további hét tétel csatoltatott — ugy hogy a társulat a váltójog nemzetközi egységesítésének alapjául összesen 27 tételt állított fel. Alig szükséges kiemelni, hogy az Association ezen tevékenysége mindenütt a legnagyobb figyelemben részesült. Az általa elfogadott tételeket nemcsak közölték,19 hanem több-kevesebb magyarázattal és kritikával is kisérték, s nagy mértékben járultak ahhoz, hogy különösen a francziák közeledjenek a német váltórendszabály elveihez, melyről legújabban mindinkább maguk is elismerik, hogy elavult váltójoguknál több tekintetben tökélete17 V. ö. a X. német jogászgyülés tárgyalásait: «VerhandliiDgen» II. kötet, 71. •és köv. lap. 18 A bizottság a következőktől állott : Borchardt és Jaques német, illetőleg osztrák részről; Vidari Paduából; Aubert Christianiából; Hindenburg Kopenhágából; de Folhville fianczia részről; Hovy Amsterdamból; Guillery Brüsselből; Björek <Gothenturgból ; riuyn Észak-Amerikából. Mint elnök az amerikai Sir Travers Twiss, mint titkár az argol Jeneken szerepelt. (V. ö. Cohn id. m. 27. 1.) 19 A magyaz közönség előtt is történt ismertetés és pedig általunk a Jogt. Közlöny 1876. évi 44 számában és a Magyar Themis 1880. évi 29—31. számaiban ; azonfelül a Magyar Igazságügy XIX. kötetében 272. 1.