Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

hozó testületben a kormányhoz intézett ; a hathatós támogatás, melyben azt M. Louvet a párisi kereskedelmi törvényszék elnöke 1862 augusztus 24-én tartott megnyitóbeszédében részesité ;12 különösen pedig de Parieu, a franczia államtanács alelnökének felszólalása 1868-ban, melyben a váltójog nemzetközi egységesítését, mint a már többször tervezett nemzetközi pénzegység szükségképeni kiegészítését állitá oda,13 s melynek folytán Le Touzé őt nyílt levélben az ügy hivatalos előmozdítására szólitá fel.14 Majdnem egy időben, 1867-ben, a híres angol író és államférfi Gosclien nyilatkozott az eszme megvalósítása mellett a liverpooli kereskedelmi kamara előtt;15 míg röviddel később, 1869-ben, az akkori olasz kereskedelmi miniszter, Minglietti, az olasz kereskedelmi kamarák genuai congressusán egyenesen azt a kérdést vetette fel, váljon nem volna-e helyes, ha a kormány a ke2deményezést kezébe vévén, magát a külföldi kormányokkal érintkezésbe tenné ? A mire a congressus nagy lelkesedéssel igenlőleg válaszolt.16 Idáig fejlődött az egységesítési mozgalom, midőn a franczianémet háború kitörése annak sikere iránt egyelőre megingatott minden reményt. Épen azon két hatalom ütközvén össze, mely a váltójog terén az ellentét tulajdonképeni hordozója, hogyan lehetett volna tőlük várni, hogy egymásnak engedményeket tegyenek ? hogy épen azon fél tegyen engedményeket, a ki magasfoku nemzeti öntudatában oly nagy megalázást szenvedett ? Azonban a nemzetek anyagi érdekei a legellenségesebb indulatokon is győzedelmeskednek. A már emiitett franczia moratóriumok folytán keletkezett összeütközéseknek szükségképen uj, hatalmas lökést kellett adniok az egységesítési törekvéseknek, s ha az általuk közvetlenül sújtott francziák egyelőre egészen tartózkodó álláspontot foglaltak is el: annál inkább látjuk azoknak befolyása, alatt az egységesítési mozgalom felelevenítését más nemzeteknél. Nem sorozható ugyan ez ujabb phasishoz az 1870-ik évi I. magyar jogászgyülés, mely Nagy János és Apáthy István indítványára azon óhaját fejezte ki, «hogy az összes kereskedelmi és váltótörvények Európaszerte nemzetközi congressus által megállapítandó egyenlő alapelvekre fektettessenek» ; tekintve, hogy a franczia moratóriumok vészes következményei csak később állottak elő. Annál inkább e befolyás súlya alatt nyilatkoztak a váltójog egyenlősítése mellett az 1872. évi skandináviai jogászgyülés Kopenhágában s az ugyanazon évi X. német 12 V. ö. de Parüu i. h. X. köt. 71. lap. 13 U. o. 72. lap. 14 L. e levelet s de Parüu válaszát a Journal des Économistes id. XI. kötetében 207 — 220 1. 11 V. ö. de Parieu i. h. XI. köt. 217. 1. 11 V. ö. Cohn i. m. 19. 1.