Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

A váltójog nemzetközi egyenlősítése 35 •sere irányul, a váltójogot ismét azzá akarja tenni, a mi kezdetben volt: egyenlő, egyetemes joggá. E törekvés szálai meglehetősen messze nyúlnak vissza. Már 1766-ban azon óhaját fejezte ki a franczia Accarias de Sérionne: Qve la forme ct íusage des leítres de change fussent sous l'empire d une loi générale et confonne c/iez tozttes les nations commercanics* Valamivel később több német jogtudósnál találkozunk ily irányú felszólalásokkal,9 1842-ben pedig Mittermaier már a törvényhozókat hivja fel a váltójog egységesítésére. *Es ist Zeit — irja — dass unsere Gcsctzgeber sich die NacJitheile jener Verschiedenheit der Wecjiselgesetzgebungen klar machen und über die Grundingen sich vcrstdndigen, avf ivelche cin neues Wechsclgesctz gebaut wérden soll. Der Wcchscl gehört, wie der Handcl, der Welt an. Ohne G/eickJörmigkeit wechselrechtlicher Vorschriften giebt es für den Handel keine sichcrc Bürgschaft.^0 Mit használt azonban még az ily tekintélyes oldalról jövő felszólítás is, mikor magában Németországban a legnagyobb particularismus uralkodott. Hiszen a németek még abban sem bíztak, váljon lehetséges-e egységes német nemzeti váltójogot létesíteni? De már 1847-ben a lipcsei váltótanácskozmán}' sikeres befejeztével megváltozott a helyzet. A köz. német váltórendszabály elfogadása nemcsak mint eredmény vonta magára Európa figyelmét ; bebizonyította azt is, liogy a fennálló ellentétek kiegyenlítése igen könnyű dolog, ha az érdekelt államkormányok minden féltékenykedés és felsőbbségi érzés félretételével komolyan hozzá látnak. E nagy horderejű bizonyítékra támaszkodva ezentúl tényleg erősebben is lép fel az egységesítési mozgalom. 1851-ben a londoni világkiállítás alkalmával egy angol író : Leone Levi konkrét javaslatot terjeszt a prince-consort Albert, elé, miképen lehetne az egész mivelt világon a váltó-, kereskedelmi és tengerjogot egységesen codificálni ? S ha e tervnek nem is volt semmi sikere, az mégis oly nagyméltatásban részesült, hogy III. Napóleon a franczia államtanács kebeléből három tagu bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására, s ennek nevében Sum senator 1855 ben terjedelmes jelentést is terjesztett a császár elé. határozottan hangsúlyozván benne a váltójogról, hogy annak egységesítése aránylag a legkevesebb akadályba ütköznék.11 Napóleon elejtette ugyan az eszmét mely őt annyira érdekelte; de hogy a franczia mérvadó körökben mily erős gyökeret vert. bizonyítja többi közt egy interpellatio, melyet 1862 elején Garnicr-Pagés a franczia törvényr8 Les mtéréts des nations de l'Europe, dévelcppés relativement au commerce. Leiden 1760. II. köt. 27. 1. '•' Y. ö. Dr. G. Cohn Beitráge zur Lehre vom einheitlicben Wechselrecht, Hei-delberg 1880. 11. sk. 1. 10 Archív für civilistische Praxis. XXV. köt. 137. 1. 11 V. ö. de Parúu a Journal des Économistes-ben. 3. série t. XI. 216. 217. 1. 3*