Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

s ezen föltevéshez komoly vagy komolynak látszó czáfolatot fűzni, nem volna helyes; s mig egy részről bizonyára indokolatlan kicsinylést involválna, ugy másrészről egy tévesen használt szóba való kapaszkodás igen olcsó dicsősége hajhászatának, nem pedig egy komoly jogi kérdés fölötti tájékozásra szánt munkálat feladatának jellegét viselné. A kérdés nem ez ; sőt ezen eszme körvonalai között megoldásának minden komoly alapja el van vonva. Az eset, mely a vitát felidézte, a következő : Valaki éjjel bemenvén másnak nyitott udvarába, ott, a kamrának spárga-csomaggal lekötött, belülről mozdítható tolózárját, a csomó feloldása után félretolta, s bemenvén a kamrába, abból három csirkét, melyeknek értéke egy forint és nyolczvan krajczár volt, ellopott, de űzőbe vétetvén és elfogatván, a tulajdonosnő pa naszára még azon éjjel átadatott a hatóságnak. Mint látni való, a lopás kihágásának czéljából a B. T. K, 332. §-a alá eső magánlak-megsértése vétségének ismérvei valósittattak meg. A tulajdonképeni kérdés tehát, melyet ezen eset a felszínre hozott, elvi formulázásában ez : A lopás kihágásnak czéljából véghezvitt magánlaksértés esetében foro g-e fenn bűnhalmazat? s illetőleg: nem csupán a lopás kihágásában való bűnösség mondand ó-e ki s csakis ennek büntetése alkalmazand ó-e a tettes ellen? Nem a szándékról, hanem a c z é 1 r ó 1 van itt szó. Azt nem állítja senki, hogy akarata nélkül oldotta fel vádlott a spárgacsomót, hogy akarata nélkül nyúlt be az ajtó-nyiláson, és akarata nélkül tolta félre a tolózárt, végre hogy mindennek véghezvitele után akarata nélkül ment be másnak kamrájába. Azon psychikai tünet, mely oka annak, hogy idegeinket és izmainkat mozgásba teszszük, a psychologia tanítása szerint — az akarat. A tettes imént részletezett cselekedeteinek egész complexumában nincs egy sem, melyet a cselekvés minőségéről való teljes és hibátlan képzelet hiányában, idegeinek és izmainak nem saját akarata szerinti megfeszítése és összevonása által foganatosított volna. A mit tett, tudva és akarva tette ; a szándék hiányáról e szerint beszélni sem lehet. Az ellenvélemény — discutiálható formájában — ezt akarja kifejezni : A magánlak megsértése a lopás véghezvitelének c z é 1j á b ó 1 kóvettetvén el, e czél tehát a lopás lévén : az ennek kivitele végett foganatosított laksértés, mint esz közlő cselekedet, a czélzott cselekménybe beolvad. Az állítás ezen alakjában is hibás és lényegében tarthatatlan. A czél ugyanis — megkülönböztetve a szándéktól, melyet a lélek működésében rendesen megelőz, ugy hogy a szándék a' képzetben már előbb reflectáló czélt csupán követi — a czél csak az esetben bir befolyással a büntetendő cselekmény létrejöttére, esetleg annak