Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

Egység és többség 23 System d e s preussisc Hen Strafrechts — azt állitotta volna, »h o g y a cselekmény egysége f ö 1öt t a tettes c z é1ja hat á r o z. « Csupán néhány sort idézek Hälschner legujabb nagy művéből, s e néhány sornak hangja meggyőzhet mindenkit: mily súlyos imputatiónak tartja ő az emlitett állitást. A szabadkozás és a visszautasitás erélyéből könnyen megitélhető, hogy mennyire hibásnak tekinti azon tételt, a melyet többen előbbi művéből kiolvashatni véltek, mely tétel lényegében ugyanaz, a melynek a mi judicaturánkba való felvétele ellen, annak döntő szava után, az én gyönge tollam is harczol. Alkalmazva Haelschner tanát a jelen ese re, a tétel ekként áll: Azért, mert a tettes lopni akar, és az idegen lakba való tiltott bemenetelt csupán a lopás kivihetése czéljából foganatositotta: a laksértés és a lopás még nem szüntek meg két törvénysértést, vagyis a büntetőtörvény megsértésének többségét képezni. Tüzetesen és határozottan kifejezve találjuk ugyanazon munkában, néhány sorral tovább, az irányadó helyes elvi szempontot: »N e m a cselekvő, hanem a jog határozza el, hogy mi tekintessék egyetlen jogsértésnek; hogy a cselekvő c z é 1 j a több jogsértést foglalt át, és azok a t egy cselekményben e g y e s i t e t t e: az még nem eredményezheti, hogy a több jogsértés csupán egynek vétessék, és nem akadályozhatja, hogy ezen jogsértések mindegyike egy-egy büntetendő cselekménynek tekintes»Wenn gegen den Satz, dass über die Einheit der Handlung die Absicht des Handelnden entscheidet, eingewandt wird, dass es nicht der Willkür des Handelnden überlassen bleiben kann, eine Mehrheit von Delicten zu Einem Delicte dadurch zusammen zu fassen, dass er sie gleichzeitig in seine Absicht aufnimmt, dass also die Einheit des Delictes »nach den objectiven Momenten des verbrecherischen Thatbestandes zu bestimmen sei« — vgl. Merkel Fortges. Verbr. S. 43. — 30 habe ich dies auch früher nicht verkannt, habe vielmehr ausdrücklich hervorgehoben, dass wenn die Absicht auf eine Mehrheit von Rechtsverletzungen gerichtet ist, auch eine Mehrheit von Absichten und Handlungen anzunehmen sei. Die Absicht ist allerdings nicht blos auf den erstrebten schliesslichen Erfolg, sondern zugleich auch auf die verschiedenen, sich zugleich folgenden, zu dem Ziele führenden Stadien der Thätigkeit, auf den »Inhalt des ins Auge gefassten Zieles« — vgl. Merkel a. a. O. — bezogen, und d e s s h a l b kann allerdings das, was der Handelnde als Eine Handlung betrachtet, eine Mehrheit von Delicten ergeben. «