Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

^4 Csemegi Károly s é k, minthogy a tettes e z e k m i n d e g y i k é t s z á ndékosan vitte véghez.« Továbbá: «Azon körülmény, hogy a tettes egyidejűleg és nem különböző időben követett el több törvénysértést, és hogy csak egy, nem több izben vált tevékenynyé : nem eredményezheti, hogy a törvénysértés egy törvénysértéssé legyen; valamint azon körülmény, hogy a lettes czélja csupán egy volt, nem akadályozhatja, hogy mindegyik törvénysértés mint magában is büntetendő cselekmény jelentkezzék ; mert a szándék mindegyikre volt irányozva, és mindegyik — habár ugyanazon — mindazonáltal szándékos cselekvőség által hajtatott végre.» (Haelschner I. k. 672. 1.) Egy electro-galvanicus gép tólta-e vádlottat és feszitette vagy vonta össze idegeit és izmait, midőn a kamra zárjának csomagát feloldotta ? midőn a további müveleteket megtéve, a kamrába bement ? Avagy tudatosan és akarva végezte-e ő maga mindezt, s vitte véghez mindez után a lopást ? Haelschner szerint is ez az egyedüli kérdés. Ha igen : meg van a halmazat ! Mintha csak B u r i-nak szavait ismételte volna, a kinek a concursust illető'eg igen messze menő tanát egyébként nemcsak nem osztja, hanem már kiindulási pontját is visszautasítja; de aki a fennforgó kérdést illetőleg Hálschnerrel megegyezőleg állítja fel azon irányadó alapfeltételt, mely szerint : «Csak a törvény képezhet két, magában véve önálló tényálladékból (laksértés és lopás) egy egységet, az által, hogy azokat egybefoglalva egy magasabb szempont alá helyezi (delictum complexum) vagy ahol ezt nem teszi, legalább világos felismerésre hozza, hogy mindkét tényálladékot csupán egy büntetésnek veti alá. De teljesen lehetetlen ezen több jogsértésnek egy magasabb szempont alá helyezésére az alap kijelölését a tettesnek a több bűntett által elérni óhajtott czéljától, a tettes tetszésétől függővé tenni. Az pedig, hogy a kettő egy legyen, még kevésbbé függhet az ő akaratától, a mint e szerint az sem, hogy a törvény szerinti azon tényálladékok többsége, melyek egyébként sem foglalhatók egy magasabb egység alá, büntető szempontból mégis csupán mint egyetlen tényalladék jöjjenek számításba. « Ezekhez nincs mit hozzá tennem. A kettő nem lehet egy, ha csak a törvény nem teszi azzá, vagy eziránti akaratát »másként nem hozza felismerésre« ; ez esetekben — mint fenntebb kimutatni iparkodtam —• egyúttal gondoskodik arról is, hogy mindkét elemnek megfelelő legyen a retributio. Azért, mert a tolvaj lopni is akar és az idegen lakba is besompolyogni, avagy hogy lophasson, azért sompolyog be az idegen lakba: a B. T. K. 332. §-a még nincs eltörölve ; a laksértés még nem lesz büntetlen cselekmény. A tol