Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

22 Csemegi Károly akkor meg van az a mi esetünkben is. Hisz az átalános kérdés, a melyből mindkét eset s a hasonló esetek ezrei eldöntendők, itt is csak az: megszünteti-e az egyébként büntetendő cselekmény bűnösségét azon körülmény, hogy az más reatum véghezvitele czéljából követtetet t el? E kérdésre felel tagadólag John, midőn az esetet a valódi bűnhalmazat esetei közé sorolja. De ha bűnhalmazat forog fenn a z általa felhozott esetben, akkor következetlenség nélkül nem lehet a bűnhalmazatot megtagadni a mi esetünkben sem. Egyébiránt nem uj ezen kérdés. A »Z w c c k v e r b r e c h e n« és a »M i 11 e 1 v e r b r e c h e n,« vagy a mint mások nevezik a »Z\vischenverbrechen« a jogtudomány régi ismerősei. Hisz különösen a c o n c u r s u s ideálisnak, ha nem is valamennyi, de túlnyomó számú esetei épen az által jönnek létre, hogy egyik büntetendő cselekmény egy másiknak elkövetése czéljából vitetik véghez ; hogy az egyik — a tettes számítása szerint — mint a czélnak eszköze, amannak rendeltetik alá. Az eszközlő cselekmény lehet súlyosabb, mint a czélzott cselekmény, lehet ennél enyhébb is : ez nem változtat a dolgon ; de ha egyenként átvizsgáljuk az eddig felhozott eseteket : a czél és eszköz közötti szoros connexitást mindegyikben feltaláljuk. Kérdés lehetr és a legjelesebb tudósok controversiáinak tárgyát képezi : vájjon a büntettet elkövetőjének czélja által kapcsolatba hozott két törvényszegés csupán azért, mert a tettes egy czélt tűzött ki maga elé, s vágya csak egy eredményre volt irányozva, eszmei bűnhalmazatot állapit-e meg csupán ? s vájjon mindezen esetekben — az egységes czél daczára is — nem igazoltabb-e s nem inkább felel-e meg a helyes principiumnak az anyagi bűnhalmazat kimondása ? Kérdés lehet, s kiváló tehetségek tartják a discussio felszínén : vájjon egyáltalán igazolt-e a tudomány és a törvényhozások által elfogadott és eddig fenntartott concursus ideális ? Folytonos és meg nem szűnő viták tárgyát képezi továbbá azon criterium meghatározása, mely az eszmei halmazatot az anyagitól megkülönbözteti. De oly tan, mely a czélzott delictum kivitele végett elkövetett eszközlő cselekmény bűnösségét — habár ez súlyosabb, mint amaz — egyszerűen eltörli, ugy, hogy az még mint az eszmei halmazat eleme se jöjjön beszámítás alá : ily tan, amenynyire az én csekély ismeretem terjed, a criminalisticat ma sehol sem foglalkoztatja ; ez a vitán kivül álló, befejezett kérdések közé tartozik. Haelschner-nek — a kinek legújabb .nagy művéről a legilletékesebb tudósok álliták, hogy a mit a tudomány az utóbbi negyven év alatt alaposat és helyeset a felszínre hozott, mesteri alakban feldo'gozva és kidomborítva tartalmazza — ezen kiváló tanárnak szemére vettetett, mintha előbbi nagy művében —