Magyar igazságügy, 1886 (13. évfolyam, 25. kötet 1-6. szám - 26. kötet 1-6. szám)

1886/25 / 1. szám

2 Csemegi Károly erőszak, ha a tettes és a sértett között házasság jött létre; a bűnpártolás a bűnpártoló hozzátartozójának érdekében ; végre a gyújtogatás, ha a 427. §. értelmében a tüz a tettes által vagy intézkedései következtében idejekorán eloltatott. Ezek lévén az esetek, melyekben a reatumot — büntettet, vétséget vagy kihágást — képező cselekmények esetén a törvény különös rendelkezésénél és különösen fontos okoknál fogva a büntetés mellőztetik, azt hiszem, a tévedés veszélye nélkül állitható : hogy nincs a két B. T. K.-ben meghatározott egyetlen oly törvényszegés, mely büntetendő cselekményt ne képezne ; továbbá : hogy a büntetlenségnek imént megjelölt esetein kivül nincs olyan, melyben a cselekménynek, a beszámítást ki nem záró állapotban levő elkövetője, azon büntetendő cselekményért, melyet elkövetett, bűnösnek ne lenne kimondandó és büntetésnek ne vettetnék alá. Hisz az ellenkezőnek felállítása a B. T. K. synthesisét, annak az 1. §-ban mintegy a törvénykönyv homlokzatára irt elvi összfoglalatját törölné el, s kihelyezné jelentőségéből, erejéből a századok törekvései után valahára létrejött B. T. K.-et. Ezen 1. §. kizáró, negatív formulájában azt mondván: hogy büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, tehát nem képez más cselekmény, mint a melyet a törvény annak nyilvánit ; e negativ formulát positiv formulába téve át, egyúttal azt is mondja : hogy mindazon cselekmény — minden kivétel nélkül — büntettet, illetőleg vétséget képez, melyet a törvény annak nyilvánit. De ha mindaz bűntett, vétség vagy kihágás, a mit a törvény annak nyilvánit; és ha minden büntetendő cselekmény elkövetője, ha a törvény az ellenkezőt különösen nem rendeli, az arra megállapított büntetéssel büntetendő : miként volna indokolható a törvényből és a törvény alapján, hogy egy a törvényben határozottan büntetendőnek nyilvánított, a törvény által megkövetelt feltételek megtartásával az illetékes bíróság eljárása és ítélete tárgyává tett törvényszegés, például — mert ezzel lesz dolgunk — amagánlak megsértése által elkövetett vétség, az ítéletben meg sem említtessék s ezen vétség mint nem létező, mint büntető szempontból irreleváns alakulat, az ítéletben hallgatással mellőztessék? A B. T. K. 330—332. §-ai a magánlak megsértését bűntettnek, illetőleg vétségnek nyilvánítják ; a büntetések — a cselekmény súlyához képest — három és két évig terjedhető börtön, a legenyhébb esetben három hóig terjedhető fogház és száz forintig terjedhető pénzbüntetés között variálnak. Felütve a B. T. K. 1. §-át, nem lehet jogosultabb és igazoltabb feltevés, mint az, hogy csak arról lehet szó: vájjon tényleg és szándékosan megvalósittattak-c azon feltételek, melyek mint a magánlak megsértésének ismérvei, a törvény által