Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - A kereskedelmi ügyek tanához. 1. [r.]

ÜR. NAGY FERENC?. lati czélokra alkalmas megoldást nem nyert. Azzal, ha azt mondjuk, hogy kereskedelmi ügyek azon jogviszonyok vagy jogi tényálladékok, melyek a kereskedelemből, a kereskedelmi forgalomból származnak, egy lépéssel sem mentünk előbbre. Ez oly fogalommeghatározás, mely csak azt fejezi ki, a mi a kereskedelmi ügyek kifejezésében grammatikailag ugy is benne foglaltatik, vagyis mint mondani szokás: defiuitio idein per idcm. Még mindig hátra van azonban annak meghatározása, hogy mi az akereske delem? minő sajátszerű jellemvonásai vannak azon viszonyoknak, melyekről azt mondjuk, hogy a kereskedelemhez tartoznak? miben különbözik a kereskedelem más, nevezetesen az általános magánjogot uraló élethivatásoktól: az őstermeléstől, az ipartól, a szellemi foglalkozásoktól stb. ? Pedig épen ez az a kérdés, melynek szabatos megoldása külön kereskedelmi jog feltétele mellett törvényhozóknak úgy mint jogászoknak oly sok fejtörést okozott és okoz. Kereskedelmi jogom megírásánál természetesen nekem is kellett e kérdéssel, még pedig ex asse foglalkozni. Merem mondani, hogy egész munkámban egy kérdésnek sem szenteltem annyi tanulmányt, mint épen ennek, s a ki ismeri a bevágó bel- és külföldi irodalmat, talán nem fogja tőlem megtagadni azt a bizonyítványt, hogy bár nem járatlan uton haladtam, egyszerű utánzástól távol állok. De bármennyi gondot fordítottam is a kereskedelmi ügyek meghatározására; bármennyire rajta voltam, hogy ezt a fogalmat különösen a tételes magyar kereskedelmi jog czéljaíra, a magyar biró számára szabatosan körülírjam: be kell vallanom, hogy ez teljesen nekem sem sikerült, hogy az én fejtegetéseim sem képesek minden felmerülhető kételyt eloszlatni, s ezt a vallomást nem csak most, Zsögöd Benő kritikája után teszem, hanem munkámban még annak is kifejezést adtam, hogy a kereskedelmi ügyek pontos meghatározását egyáltalában lehetetlennek tartom. Ebbeli meggyőződésem Zsögöd Benő bírálata folytán még erősödött. Mert midőn azt látjuk, hogy az érdemes szerző a tulajdonképeni bírálat mellett mindenütt a positiv fejtegetés terére is lép; midőn épen a kereskedelmi ügyek tanában önállóan vizsgálja az actualitas kérdését, szemlélteti a kereskedelmi ügyek körét, behatóan taglalja a kereskedelmi ügyek viszonyát a kereskedelmi szokásokhoz s elemezi a kereskedelmi ügyek fogalmának államjogi fontosságát, mindezek mellett