Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]

9.4 SZEMLE tátik, hogy e magánokirat, bár közjegyző készítette, alaki minőségénél fogva a várt előnyöket nem nyújtja, lehetetlen, hogy a közjegyzői intézmény iránt való hit és bizalom ne csökkenjen ; s hiába okozzuk magát a felet, hogy e jogi állapotot maga kívánta, azon lélektani jelenségnél fogva, hogy főleg "a kevésbé müveit ember, hátrányainak okát mindig másban keresi, ezekért a közjegyző fog felelőssé tétetni, mi által csak az intézmény hitele decreditáltatik. — De megeshetik az is, hogy némely közjegyző a kevesebb felelősséggel járó 'magánokiratok szerkesztését fogja főbb hivatásának tekinteni, mi által az intézmény közhitelessége lassankint elhalványul s azon czél, mely miatt életbeléptetett, elenyészik. Mi az intézmény érdekében okvetlen elkerülendő. Vannak mégis esetek, mikor ily magánokiratoknak a közjegyző által való szerkesztése a felek érdekében elkerülhetetlenül szükséges, mit a mindennapi tapasztalás igazol, s minek eddigi lehetlensége sok akadály okozója volt ; ilyenek a hagyatékok és telekkönyvi bekeblezések végleges rendezéséhez és keresztülviteléhez szükséges egyességek, szerződések és nyilatkozatok azonnal való elkészítése, mit a közokiratok szigorú formaságai megakasztanának, s ez által a főügylet a felek kárára be nem fejeztethetnék, vagy valamely fél jogai egyébként veszélyeztetnének; ez esetekben tehát a magánokiratoknak a közjegyző Jütal lehető elkészítése megengedhető, illetőleg ez esetekre szorítható lenne, de ekkor is nehogy ezen ürügy általában magánokiratoknak a szükségen túl való készítésére használtassák, köteles legyen a közjegyző a magánokiratokban e forma használatának indokát is megemlíteni. S ez okból bátrak vagyunk a gj pont következő szerkesztését ajánlani : »g) végrendeletek kivételével magánokiratokat is készithet, de csak akkor, ha e magánokiratok a közjegyző bírói vagy gyámhatósági megbízatása befejezhetésére, vagy valamely telekkönyvi jog sürgősen szükségelt megszerzésére vagy változtatására kívántatnak meg ; e körülményt azonban az okiratban megemlíteni s az 1874 : XXXV. t.-cz. 61—63. §§ intézkedését alkalmazni köteles. A díjazásra nézve stb.« Köteleseknek érezzük magunkat az igazságügyminister ur s a törvényhozás figyelmét a javaslat 19. §-ára felhívni. Bíróságaink eddig a chirographarius hitelezőket, minden egyéb jogos érdek, s fajunk vagyonosodhatásának rovására annyira dédelgették, hogy a közjegyzői torv. 54. §-a, melyet most a javaslat 19. §-a lesz hivatva pótolni, nem csakhogy figyelmen kivül hagyatott, de a judicatura annyira ment, hogy daczára e létező positiv törvénynek, kimondotta, miként a férj és feleség közti vagyon-átruházást tanusitó közjegyzői okirat egy harmadik hitelező irányában joghatálylyal nem bír. (Legf. it. sz. 1878. évi szept. 30-án 608. sz. a.) Hogy ezen a tulajdoni jog fogalmával, a positiv törvénynyel, a méltányossággal s anyagi fejlődésünkkel ellenkező birói enunciatio a most emiitett § mind a három első pontjára, vagy ezek közül csak egyikre és melyikre vonatkozik, általános fogalmazásánál fogva nem tudnók meghatározni; de hogy épp ennélfogva mindegyiket érintheti, kétségtelen. E kimondott elv káros voltának kimutatása nem ide tartozván, annyi bizonyos, hogy e pontok határozottabb s minden kétséget kizáró szövegezése emez elvnek ily döntvényszerű általánosságban való kimondását aligha meg nem akadályozta volna. S e határozatlan szövegezés e javaslatba is átvétetett. — így mindjárt az a) pontban házasfelek és házastársak mint külön .fogalom említtetnek, holott a magyar