Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]

SZEMi K 93 zetekkel, a törvényhozási jelentéseket sommás kivonatban fogja közölni s könyvszemlét is igér. közjegyzői törvényjavaslathoz. Azon törvényjavaslat, melyet a/, 1874: XXXV. t.-cz. módosítása tárgyában a kormány u mult országgyűlés elé terjesztett, annak idején a felszólalások egész sorozatát provokálta. Közöltük e munkálatok legnevezetesebbjeit pro és contra. Azonban adósai vagyunk olvasóinknak egy kiváló dolgozat ismertetésével, mely későn jutott kezeinkhez, mikor semmi kilátás sem volt már, hogy a kormányjavaslat még azon országgyűlésen tárgyaltatni fog. Most, hogy ama javaslat, bár módosított alakban, ismét benyujtatott az igazságügyminister ur által, időszerűnek tartjuk, lényeges részeiben bemutatni a pécsi közjegyzői kamara Emlékiratát, mely jeles civilistánk B á n f f a y Simon tollából folyt, s melynek érdekes és tanulságos fejtegetéseit bizonyára nagy érdekkel veszi a jogászközönség. A mult országgyűléshez intézett Emlékirat mindenekelőtt kijelenti, hogy a közjegyzői törvény módosítására beterjesztett törvényjavaslat tárgyalásánál első sorban nem a közjegyzőség anyagi helyzetét, hanem a jogélet azon körét tartotta szem előtt, melyet elfoglalni s lelkiismeretesen betölteni jutott feladatául ; s így e kamara által javaslandó még azon intézkedések is, melyek anyagi helyzetének javítására látszanak irányzottaknak, főleg hivatásának pontosabban és lelkiismeretesebben való betöltésére, s a jogkereső felek érdekei javára vezethetők vissza. Mert a kamara korántsem hiszi, hogy a közjegyzői intézmény csak azért állíttatott volna fel, hogy egy csoport embernek megélhetési módot nyújtson, hanem hogy a hatáskörébe utalt jogszolgáltatási teendők pontos, gyois és lelkiismeretes teljesítése által azon követeléseknek megfeleljen, melyeket mindenütt s így hazánkban is mind a közönség, mind az állam ez intézmény irányában támaszt. Tisztán e szempont vezérli birálátánál. Hogy a közjegyzőséget tanulni kell, ezt elismerte előttünk a külföld, midőn közjegyzői vizsgákat állapított meg, de elismeri maga a javaslat, midőn kizárólag közjegyzőségre készülőktől az eddigi 2 év helyett 3 évi, s a gyakorló ügyvédektől egy évi közjegyzői gyakorlatot követel ; de hogy miért tesz a javaslat a bírónál kivételt, nem találjuk indokolva. — A bírói gyakorlati működés a közjegyzőétől sokkal inkább eltér, semhogy azt lehetne következtetni, hogy a biró csupán kineveztetése által a közjegyzői teendők oly kifogástalan teljesítésére képesittessék, mely azok gyakorlati tanulmányozását feleslegessé tegye. Több apró megjegyzés után, melyek főkép az akkori javaslat stylaris hiányaira utaltak, s némely intézkedések világosabb kifejezését sürgették, áttér az Emlékirat a magánokirat-készités megengedésére. Köszönettel fogadjuk — így szól — az igazságügyminister ur abbeli gondoskodását, hogy a 15. i;. gj pontjával is a köjegyzők anyagi helyzetén segíteni szándékozik; és mégis fönn kimondott elvünkből kiindulva kénytelenek vagyunk kijelentni, hogy e pontot ily általános szerkezetében se a felekre se az intézményekre nézve czélszeríínek nem tartjuk. Nem tagadhatjuk, hogy ez intézkedés a közjegyzőkre nézve haszonnal járhat, s egyes felek a hiteles kiadvány költségeit meggazdálkodják, de éppen e meggazdálkodás könnyen arra csábithatja őket - - főleg ha bizonyos gyakrabban előforduló tekinteteknél fogva, még a közjegyző is ajánlja nekik a közokirat helyett a magánokiratot — hogy a közokmány előnyeiről lemondanak s későbbi tetemes kárukkal a jogügyletet inkább magánokiratba foglalják ; és ha utóbb például a végrendeleteknél, a kikötött részletfizetések vagy vételárhátralékok behajtásánál az tapasztal-