Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]
82 IRODALOM a mennyiben arra irányul, hogy az elv némely, az igazságot sértő folyományaitól megtisztittassék. De e mozgalom csalódásban ringatja magát, ha azt hiszi, hogy jöhet oly idő, a midőn politikai büntettek miatt a kiadatást elvileg meg lehet engedni. Ez az alattvalók s az uralkodók szenvedélyeinek oly tisztulását tételezné fel, hogy azon bizalmatlanság, a mely épen a ki nem adatás elvének alapját képezi, teljesen indokolatlannak bizonyulna. Ez pedig nem egyéb, mint az örök béke régi álma. Azon okok, a melyek politikai bűntettek miatti kiadatás ellen szóknak, általánosságban erejöket akkor is megtartják, midőn az idegen állam politikai intézményei elleni támadás oly tevékenységgel valósittatott meg, mely, destructiv politikai czéljától eltekintve, már önmagában a büntetőtörvény súlya alá esik. Mert a politikai harcz, ha komolyan eredményre törekszik, pusztán szónoklatokkal s czikkekkel ki nem vívható; a cselekmény ez esetben nem aljas; a politikai elem annak horderejét s veszélyességét csökkenti, s mert végül a megkereső állam igazságszolgáltatásának ez esetben is ugyanazon szenvedélyessége nagyon is várható. Ha különösen súlyos bűntettekről van szó, akkor igaz, a modern öntudat visszariad azon gondolattól, hogy a czél miatt büntetlenül hagyassák az alkalmazott eszköz. De ezt sem szabad túlozni. Modern életünkben is nagy szerepet játszik az erőszak! Öntudatunk, hogy azt eltűrje, csak a »nyilt elkövetést« követeli. így valamint elitéljük a gyilkosságot, ugy határozottan helyeseljük a háborúban elkövetett ölést s nem tudjuk a párbajban okozott ölést komolyan helyteleniteni. S ép ugy nem helyteleniti öntudatunk a polgári háborúban elkövetett erőszakot sem föltétlenül, ha az becsületes nyilt harczban lett elkövetve. Nem lehet azért ily erőszak elkövetőit minden külömbség nélkül bűntetteseknek bélyegezni. Számba kell venni, hogy a nép gyakran szabadítók s martyrokként tiszteli. Megitélésöknél annálfogva nem csak a büntetőjogi momentumok, hanem a criminalisticus tényálladékon kívül fekvő körülmények, a tett inditó okai, czéljai is tekintetbe jönnek. A következő két érv, mely a politikai czélból elkövetett közönséges bűntett kivételes helyzete mellett felhozatik, különösen figyelmet érdemel. Az egyik az, hogy lehetetlen egy törvényszakaszban adott definitio által azon eseteket, melyekben a külföldi állam rendjének erőszakos megtámadása a világtörténelmi fejlődés stádiumát képezi, elválasztani azoktól, a melyek egyesek bünmerényleteinél nem egyebek, s a melyeknek elnyomása azért sem külön egoisticus állami érdekeinkkel, sem általános culturalis érdekekkel nem ellenkeznék. A másik abból indul ki, hogy az ide tartozó esetekben a dolog legtöbbnyire ugy fog állani, hogy a politikai czélból elkövetett közönséges bűntett azon államban követetett el, a melyben a politikai czél elérése kívántatik, s hogy ilyenkor a kérdéses bűntett rendesen nem egy egyesnek, mint ilyennek, cselekménye lesz, hanem nagyobb népmozgalommal fog összefüggésben állani. Ilyenkor pedig a cselekmény jogi megítélésére döntő fontosságú azon előzetes kérdés, vájjon a kormánynak azon actiója, mely ellen az erőszakos ellentállás irányult, az illető állam közjoga szerint törvényes volt-e vagy sem. Ezen kérdést eldönteni akarni pedig annyi, mint eltérni a külföldi állam belügyeibe való be nem avatkozás általánosan elfogadott elvétől. Az érvényben levő nemzetközi szerződésekből szerző constatálja
