Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]
78 IRODALOM A nemzetközi büntető jognak egyik kiválóan érdekes s kiválóan vitás kérdése. Érdekességét különösen emeli napjainkban mindinkább érezhető gyakorlati hordereje, és — valljuk be — azon tapasztalat, hogy az eddig a positiv törvényhozásokban elfogadott álláspont a társadalom jogosult igényeinek megfelelni nem képes. A positiv törvények jobbára annak kijelentésére szorítkoznak, hogy »politikai s azzal összefüggő büntettek miatt kiadatás nem engedélyeztetik.« A veszély, mely ebben a társadalomra nézve rejlik, nem a ki nem adatás elvének elfogadásában áll, hanem először a politikai bűntett fogalmának határozatlanságában; másodszor abban, hogy az összefüggő büntettek fogalma még határozatlanabb, akár az u. n. »délit complexe« akár a »délit connexe« esetére gondolunk. Az első alatt a franczia jogtudósok azon esetet értik, midőn a közönséges bűntett a politikai bűntettel alaki halmazatban áll; utóbbi alatt pedig anyagi halmazatot, azon esetet, midőn a közönséges bűntett a politikaihoz ugy viszonylik, mint eszköz a czélhoz. Tudjuk, mi mindennek kellett megtörténnie, mig a kiadatási szerződésekben csak az u. n. »Attentatsclausel« s ez sem általánosan, befogadást talált. Pedig a társadalmi jogrendet ez távolról sem képes ínég kielégiteni. Elég lesz egy példa. Egy hitfelekezetnek, a btkv. 153. §-a szerint lázadásnak minősített fegyveres megtámadása politikai büntettet képez-e ? s akkor is, ha a 155. § minősített esete forog fenn? Kiadatási szerződéseink alapján alig lehet másként mint igennel válaszolni e kérdésre. De ki nem látja, hogy a politikai bűntett ilyetén értelmezése, az evvel összeköttetésbe hozatni szokott magasztos fogalomnak valóságos profanatiója ? vagy ha mindjárt politikai bűntett is, semmiesetre sem tartozhatik azok közé, melyeknek a nemzetközi jogban privilegialis helyzetben részesítése indokolható. Az első kérdés ennélfogva ez : »Mely u. n. politikai bűntettek igényelhetnek s érdemelnek nemzetközi jogi tekintetben kivételes helyzetet ?« Mily feltételek alatt részesülhetnek azon cselekmények, melyek különben közönséges bűntettet képeznének, politikai bűntettel való összefüggésüknél fogva az ezt megillető kivételes helyzetben, a ki nem adatás privilégiumában? Ezen két kérdésnek elvi alapon eldöntése, képezi a tudomány — eddig meg nem oldott — feladatát. Ily értelemben a feladatot Lammasch munkája egészen talán meg nem oldotta. De ez mit sem von le a mű tudományos értékéből. Annyi becses anyagot találunk benne, hogy e téren a tudományos irodalom legjobb termékei közé méltán sorozható. A ki a nagy kérdéssel foglalkozni kiván, Lammasch munkáját nem ignorálhatja. A világosság, mely bizonyítja, hogy szerző teljesen birja a tárgyát, a vonzó előadás, mely a művet nem csak tanulságos, de valóban élvezetes olvasmánynyá teszi, mint megannyi fényoldalai, különös megemlítést érdemelnek. A munka 10 fejezetből áll. Az első arról szól, miért van a politikai bűntetteknek a nemzetközi jogban kivételes helyzetük. Itt mindjárt a kiindulási pontra vonatkozó két megjegyzését kell említenünk.
