Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]

IRODALOM 79 Az egyik intelem a politikai bűntett s politikai bűntettesek eszinényitése ellen. »Senki sem tagadhatja — úgymond — hogy azon férfiak között, kik mint politikai bűntettesek olitéltettek, felülmulhatlanul tiszta s magasztos jellemekkel találkozunk ; oly férfiakkal, kik polgártársaik jóléteért önzetlen odaadással feláldozták magukat s övéiket. De a büntetőjog ezen martyrjai mellett nem kisebb számban látunk gazembereket is, kik nem átalkodtak, lelkiismeretlen önzésből ezrek jóllétét feláldozni dicsvágyó vagy önző törekvéseiknek.« A másik megjegyzés azon felfogás ellen fordul, mely szerint a politikai hatalom egy másik államban mikénti megosztásának módja, a külföldi alkotmány minősége, reánk nézve feltétlenül közömbös, s hogy azért a külföldön egy adott időpontban létező hatalom-megosztás fentartása iránt egyáltalán nem lennénk érdekelve. Azon okok, melyek a politikai büntettek kivételes helyzetét indokolják, háromfélék: a) politikai, b) büntetőjogi, c) perjogi okok. A politikai okok között, — eltekintve azon esettől, midőn az alkotmány szerint a hatalom birtokában levő egyének vagy osztályok hatalmukat önző érdekeikre zsákmányolják ki s ezen visszaéléseik a külföld általi támogatására természetesen igényt nem tarthatnak, — főfontosságú a világtörténelemből meríthető azon tanulság, hogy a népek fejlődésében forradalmak és reactiók nem egyszer új élet kiindulási pontját képezik. Azért annak megítélésénél, váljon valamely politikai cselekmény politikai büntettet képez-e, annak nem csak legközelebbi, de távolabbi hatásaira is figyelemmel kell lenni. Ez szükségkép oly elfogulatlanságot feltételez, mely nem várható a közvetlenül érdekelt államtól, hanem csakis a külföldi államtól. Azért nem szabad ezt törvény által arra kényszeríteni, hogy az előharczosok megbüntetése vagy kiadatása által oly fejlődést segítsen elnyomni, melyet messze látó tekintettel áldásdúsnak ismer fel. Büntetőjogi ok az, hogy az u. n. politikai büntettek tényálladékiismérvei jobbbadán csak alaki irányban vannak meghatározva. Ugyanazon törvényformula külömbözőt jelent az általa védett államalkotmány külömböző volta szerint. A törvényhozó, a ki külföldi állam alkotmánya ellen intézett merényletet büntetéssel sújtana, űrlapot állítana ki, melynek kitöltését teljesen a külföldi államra hagyná. Perjogi szempontból hangsúlyoztatik a bizonyítás nehézsége. Vannak azonban körülmények, a midőn a külföldi állam sem maradhat semleges, egy másik állam ellen külföldön intézett politikai merénylettel szemben. A kiadatás kérdése oly két állam közt is felmerülhet, a melyek egymással szorosabb államjogi s nem pusztán nemzetközi viszonyban állanak. Itt szerző különösen az osztrák-magyar monarchiát említi s hivatkozik az osztrák igazságügyminiszter 1875. évi május 26-án 6742. sz. a. kelt rendeletére, mely szerint a monarchia két állama közt politikai büntettek miatt kiadatásnak helye van. A politikai bűntett az államoknak valamely közös culturintézménye ellen is irányulhat. »Ha úgymond — bebizonyosodnék, hogy valamely forradalmi mozgalom czélja nem csak egy egyes állam politikai szervezetének erőszakos megváltoztatására, hanem a culturállamok mai társadalmi rend-