Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]
74 IRODALOM a generális conscriptiót, mint jövedelmüknek állandó, biztos alapra helyezését, s ennek folytán, ha a generális eonscriptióban párbérjövedelmi alapul felvett telek vagy ház nem katholikus kézre ment át, vagy.a vallásalapból kértek kárpótlást, vagy az új, nem katholikus birtokostól is követelték a párbér-szolgáltatásokat. A generális conscriptio volt közvetlen okozója a kath. egyház által inaugurált azon felfogásnak, hogy a vagyonosság arányában házak vagy telkek szerint teljesitett párbér-szolgáltatások dologi terhek a középkori jogrend értelmében. A legfőbb kegyúr azonban sohasem osztotta ezen felfogást. Már az 1814. évi 10,763. sz. kanczelláriai szabályrendelet, mely a római és görög kath. egyházak egymás iránti viszonyát szabályozza, a 15-ik pontban kimondotta, hogy bárminemű párbérszolgáltatás csak a saját ritusú lelkésznek szolgáltatandó és igy sohasem lehet az ingatlanságon inhaereáló dologi teher. A kath. egyház azonban ennek daczára tovább folytatja küzdelmét a nem kath. hitfelekezetüekkel szemben. A helytartótanács és a kanczellária ismételt elutasitó határozatai után elvégre a nagyszlatinai párbérügy ö felsége a legfőbb kegyúr elé került. Kluch József nyitrai püspök 1818-ban a helytartótanács felhívására egy terjedelmes és okmányokkal gazdagon felszerelt elaboratumot adott be, melyben széles látkörrel és alapos jogászi képzettséggel védelmezi a kath. egyház álláspontját. Felállítja az alapítványi és szerződési elméletet. Szerinte a házak vagy telkek után kivetett párbér nem közjód, hanem magánjogi teher, mely egyrészt a földesúri alapításon nyugszik, másrészt a jobbágyok, a földesúr és az egyház között kötött szerződésen. Az efféle párbérszolgáltatásokra az 1741 : 8. t.-cz. azon tételét: ne onus publicum fundo quoquo modo inhaereat, alkalmazni nem lehet. A nyitrai püspök hatalmas elaboratuma a kormányzó-körökre nagy hatást gyakorolt. A helytartótanács egyházi bizottsága elhagyja eddigi álláspontját s elfogadja a nyitrai püspök által felállított elméletet és pedig főleg azon indokból, nehogy a már úgyis annyi terhet viselő vallásalap végkimerülésre jusson. Ugyanezt teszi gr. Eszterházy József kanczelláriai előadó, kinek véleménye alapján a kanczellaria 1817-ben ugyancsak a nagy-szlatinai párbérügyre kimondotta, hogy a jobbágyi telkek után fizetett metretaféle párbér nem dologi, hanem személyes teher. A kanczellária többsége azonban megmaradt az eddig követett helyes álláspont mellett s a szerint tett előterjesztést a királynak. Hét évi erős küzdelem után, melyben a magyar közjog legkiválóbb ismerői vettek részt, a kath. egyház álláspontja vereséget szenvedett. Az 1824. márczius 26-án kelt kaczelláriai szabályrendelet kimondotta, hogy a házak vagy telkek szerint teljesitett párbérszolgáltatások nem magánjogi természetű középkori dologi terhek és igy az 1791 : 26. t.-cz. értelmében a protestánsok az efléle szolgáltatások teljesítésére nem szoríthatók. De ugyanezen szabályrendelet kimondotta azt is, hogy a mennyiben a kath. lelkészek azon okból jövedelmi veszteséget szenvednek, mert valamely kath. kézen levő telek vagy ház nem kath. kézre megy át, — a vallásalapból congruájukon belül kárpótlási igénynyel birnak. Ezen szabályrendelet szolgált zsinórmértékül az 1848-iki eseményekig és a későbben felmerült konkrét esetek az abban kifejezett elvek szerint nyertek elintézést. Azon jogelv nem képezhette többé vita tárgyát, hogy a generális conscriptio és a visitatio canonicák sablonjai bármiként
