Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Adalékok az európai államok börtönügyének legújabb történetéhez. 1883-1884. 1. [r.]

IRODALOM 73 jövedelemmel vagy annál nagyobbal bírnak, a szenvedett veszteségért kárpótlást nem igényelhetnek. A bonificatio továbbá 600, 450 és 300 forint erejéig is csak azon lelkészeket illeti, kik már eddigelé ily nagyságú jövedelemmel vagy ennél nagyobbal birtak, ellenben azok, kik a protestáns szolgáltatások megszüntetése előtt kevesebb jövedelmet élveztek, csak a valóban szenvedett veszteség erejéig nyernek kárpótlást. Az ideiglenes bonificatio - szabályzat ezen korlátoló principiumai későbben is érvényben maradtak, mert a többször igért végleges szabályozás sohasem következett be. A későbbi rendeletek, nevezetesen az 1795. évi 14,382. sz. és az 1798. évi 5078. sz. kancelláriai szabályrendeletek csak az ideiglenes bonificatio gyors keresztülvitelénél elkövetett visszaélések megszüntetésére irányulnak; ellenben az 1791. évi szabályrendeletben foglalt elveket érintetlenül hagyják. A lelkészi congrua kérdésének végleges rendezése s azzal kapcsolatosan a vallásalap terheinek állandóbb keretbe öntése elkerülhetlenné tevé, hogy a plébániai javak és jövedelmekről formális kataszter készíttessék s hogy ez alap kitudható legyen, mely plébániákban s mily összeg erejéig van szükség a lelkészi congrua kiegészítésére. Ez képezte feladatát az 1802. évi generális conseriptiónak. A párbér-szolgáltatások a generális conseriptiót csak annyiban érdeklik, a mennyiben a párbér a lelkészi jövedelem egyik lényeges alkatrészét képezi. A jövedelem-összeiró küldöttség míg egyrészt nincs jogosítva a fennálló párbérkötelezettségen bármit is változtatni, addig másrészt semmi súlyt sem helyez a párbérszolgáltatások alanyának és mértékének szabatos megállapítására. A felületesség gyakran annyira megy, hogy a szolgáltatás egyéni mértékéről említés sem tétetik, hanem a bizottság egyszerűen csak azon jövedelmi összeget jegyzi fel, mely a párbérböl szabályszerűen befolyni szokott, miután ennyi teljesen elegendő az általános jövedelmi összeg meghatározására. A generális conseriptio hiven követi a régibb visitationalis könyvek sablonjait és számos példával lehet igazolni, hogy ama mííkifejezések a generális conseriptióban sem jelentenek egyebet, mint a vagyon szerinti párbérkivetés különböző kulcsait s hogy ebből, azok csak a nős férfiakra vonatkozván, a vagyon arányában kivetett párbér még a kath. egyház kebelén belül is a személyi állapot figyelembe vétele mellett fizettetik, miért is az személyes teher és nem dologi. E fejezet 3-ik §-a a párbér jogi természete felett folytatott küzdelmet ecseteli 1802-töl az urbériség megszüntetéséig, tehát azon nagyhorderejű kérdés feletti küzdelemmel foglalkozik, vájjon a párbér dologi teher-e (Reallast) a középkori jogrend értelmében s vájjon ehez képest a nem kath. hitfelekezetek a kath. kézről vett ingatlanságok után tartoznak-e azt fizetni vagy sem ? Az 1802. évi generális conseriptio már az 1790/1. évi törvényhozás alapján készült, mely a protestánsokat és a görög nem egyesülteket a párbérszolgáltatások alul felmentette. Ehhez képest az oly községekben, hol más hitfelekezetüek is laktak, csak a kath. jobbágyi háztartások, illetve a kath. jobbágyok kezén levő házak vagy telkek lőnek felvéve számszeresen, mint a párbérszolgáltatás alapjai. A generális conseriptio számszeres feljegyzései csak arra valók voltak, hogy a lelkészek jövedelmének tényleges állapotát feltüntessék, de semmi biztosítékot nem nyújthattak az iránt, hogy ezen állapot az idők folyamán meg ne változzék. A kath. lelkészek azonban ugy fogták fel