Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/24 / 2. szám - Az "animus domini" bírálata. 1. [r.]

SZEMLE 125 S történt ez oly időben, mikor e törvény bővebb, rendszeresebb tanulmány tárgyává tétetett. Hiában mutatja ki a tudomány a bűntettnek öröklés utján való terjedését. Hiában mondja Spencer : »Nem adhatunk utódainknak szomorúbb ajándékot, mint ha a bárgyúk, a tétlenek, a bűntevők seregével árasztjuk el őket. A gonoszokat pártolni annyi, mint tömeges ellenségeket tenyészteni utódaink számára. Joggal kérdezhetni : vájjon az együgyű emberszeretet, mely csak a pillanatnyi bajok enyhítésével gondol s makacsul szemet huny a közvetett bajok előtt, egészbenvéve nem okoz-e több nyomorúságot, mint a legkegyetlenebb önzés.« A jogászok azzal felelnek, hogy új törvénytervezetekkel állnak elő, melyek csaknem teljesen eltörlik az eliminatio eszközeit; a bűntevés ellen nem vonnak más korlátot, mint vendéglátást az állam házaiban, hol a gonosztevőknek kenyérre és tétlenségre van joguk, s honnan távozva, újból megmételyezik a társadalmat s megörökítik korcs fajzatukat. A bűnözés okainak vizsgálása, a büntetés hatásainak ismerése nélkül, meg sem különböztetve a bűntevők osztályait s nem kutatván, hogy melyik ellen a megtorlás melyik eszköze alkalmasabb: büntető jogászaink mégis azt képzelik, hogy a tökély tetőpontjára jutottak. A társadalomnak, mely a bűntett elleni harczban segítséget kér tőlük, fegyverek helyett körmönfont formulákkal szolgálnak. A gyakorlati tudomány ellen, mely a követendő helyes utat mutatja nekik, oly elvekkel lépnek fel, melyeket egy avult metaphysikától vettek kölcsön. A naturalisták, kik a bűntevőt tanulmányozzák : tolakodók ; ők, kik a bűntevőt nem ismerik: az illetékes emberek! Mikor be van bizonyítva, hogy a bűntett csak lelki szabálytalanság, megrögzött szokások, egészségtelen légkör eredménye : a jogászok nem látnak benne mást, mint akaratos bűnt. Mikor arról van szó, hogy e hajlamoknak ártalmatlanná, e szokásoknak lehetetlenné tétele, e romlottság csökkentése által a bajnak eleje vétessék, ők nem akarják kutatni, mi akadályokat kell azon útra gördíteni, melyen a bűntevö megindult ; arra vállalkoznak, hogy erkölcsi felelőssége, vagyis a jó és rosz közötti szabad választás vélelme alapján fogják fenyíteni. így a helyett, hogy a megtorlást a közerkölcsiség és biztonság igényeihez mérnék, azt oly fogalomhoz alkalmazzák, melynek létezése kétséges, valami ismeretlenhez, melyet fölületesen, bizonytalan módszerrel határoznak meg, semmikép sem gondolván a társadalmi haszonnal vagy kárral, mely belőle származik. A classicus büntetőjog ezen iskolája, látván, hogy birodalmába tör és alapjait rengeti az újabb psychologia és anthropologia, nem talált más harczi módot, mint azzal bélyegezni meg e tudományt, hogy a bűntett igazolását és a gonoszok büntetlenségét akarja. E vád alaptalansága oly kézzel fogható, hogy jóhiszemmel csak az fogadhatja, a ki teljesen járatlan az új positiv bölcsészetben. És mégis ilyen fegyverekkel küzdenek a sociologusok ellen, kiknek jelszava : »Le a bűntettel/« Olaszországban már több évvel ezelőtt mozgalom indult meg, melytől szerző nem volt távol, s melynek czélja volt : a tudomány eredményeit megállapítani s a bűnügyre való alkalmazásukat tanulmányozni. Iskola támadt, melyet élénk rokonszenvvel fogadtak Franczia-, Német-, Oroszországban s már eddig is, bár csak töredékében, egészen új büntető elméletet fejtett ki.