Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/24 / 2. szám - Az "animus domini" bírálata. 1. [r.]

126 SZEMLE Megjött a gyűjtés és következtetés ideje, nem önkényes, nem metaphyitikus, hanem élettani, elutasithatatlan elv alá foglalván az eszméket; azután alkalmazhatóságukat állapítani meg, nem feltevések, hanem az eddigi tapasztalatok alapján; végre vizsgálni, hogy a törvényhozást mi részben lehet fentartani, mi részben kell — mert a czélnak meg nem felel — módosítani vagy gyökerésen megváltoztatni. Bizonyára nem dicsekszem azzal, hogy az új büntető rendszer teljes tervezetét kifejtettem ; a tudomány mai állásában sok hézag marad még betöltetlen. Mindazonáltal ki akartam mutatni néhány konkrét javaslattal, hogy elveink gyakorlatilag alkalmazhatók. Ee a birálat bizonyára még e kevés tételben is sok tökéletlenséget, sok gyenge pontot fog feltalálni. Lehet, hogy ez az egész munka néhány év múlva nekem is csak egyszerű vázlatnak fog tetszeni. De ezen tekintésem tarthatott vissza e könyv kiadásától, mert benső meggyőződésem, hogy az az abban megjelölt út az igazi. Más talán járhatóbbá, egyenesebbé, biztosabbá fogja tehetni. Jhering önmagáról. Egy német folyóirat, a »Nord und Süd«, mostanában adta ki századik havi füzetét. Ez alkalomból felhívta dolgozóláisait, h^gy ezen ünnepi számba ki-ki irjon egy rövid közleményt, mely lehetőleg jellemzően tüntesse fel az író szellemét és irányát. E felhívásnak eleget téve, Jhering a következőket jegyezte fel önmagáról : Minél jobban vénülök, annál tisztább tudatára jutok annak, hogy gondolkozásom korlátolt; de egyúttal felismerem azt is, hogy ennek oka nem kizárólag magam vagyok, hanem részes benne korszakom gondolkozása is. Nem a kor tartalmi gondolkozását értem ez alatt : világnézetét és a világról való fogalmát; nem az általa gondolt dolgokat s felölök való ítéletét, hanem a tisztán alaki gondolás készülékét. Nagyon is gyakran megtörtént velem, hogy tudományos munkálataimnál oly képzelmekkel kellett küzködnöm, melyeket nem voltam képes legyőzni, azaz egyszerű, világos alakba önteni, s melyeknél oly érzés fogott el, mintha oka csak bizonyos elvont fogalmak, kategóriák, gondolkozási alakok hiányában rejlenék, melyek utóbb a tudományos gondolkozás haladásával meg fognak jönni s akkor oly mértékben lesznek közbirtokká, hogy a tudományos kezdő képes lesz oly dolgokat felfogni és néhány szóval kifejezni, a melyekkel semmi erőfeszítésem nem tudott megbirkózni. A készülék, melylyel dolgozni kénytelen, a tudósra nézve ép oly fontos, mint a kézművesé ; a középszerű kézműves a mai kor tökéletesebb eszközeivel jobban dolgozik, mint a legjobb munkás Nagy Károly idejének tökéletlen szerszámaival. A kézműves nem tudja, mit köszön szerszámai tökélyesbülésének s mi fáradságosan és lassan kellett azokat előállítani ; a tudomány embere, illenék, hogy tudja. Én részemről azelőtt nem tudtam s csak akkor tapasztaltam, midőn láttam, hogy az öröklött tudományos készülék mennyire elégtelen azon feladatokra, melyeket vele megoldandó voltam. Ilyenkor olyan érzés szállt meg, mintha gyenge bányamécscsel, mely csak a közvetlen környezet szegényes világítására alkalmas, járnék sötét aknában ; e környezeten túl gyönge vázlatokat látok és sejtem a vidéket, mely mögötte van, de nem vagyok képes felismerni. Gyújtsatok ragyogó világot és a gyönge szem is meglátja, a mit a legnagyobb erőfeszítéssel sém voltam képes felismerni. Túl kellene mennem a szűk téren, mely itt számomra jutott, ha tovább akarnám követni az eszméket, melyek a most mondottakban rejlenek. Végső eredni nyük azon remény, hogy történetileg fog bebizonyodni, bár csak a távol jövőben, hogy az egyes tudományok gondol