Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 6. szám - A kártérítés tanának alapvonalai. 2. [r.]

5o6 DR. RADDA 1GNÁCZ mai jogérzetiinkkel ellenkező kezdetleges felfogás magyarázza meg pl. azon különben megfejthetlennek látszó tüneményt a római jogban, hogy a fur manifestus, a tetten ért tolvaj, súlyosabb büntetéssel sújtatik, mint a fur nec manifestus +. A büntető- és magánjog területének elválasztása és megkülönböztetése korszakában, a mint azt a elassicus római jogban és a mai civilisált államok jogrendszereiben szemléljük, a magánjogi rendszer érvényben maradt büntetéseinek, vagyis a magánbüntetéseknek, közös jellemvonásuk •— mely egyszersmind a criminalis büntetésnek egyik nélkülözhetlen kelléke s a közös elnevezést indokolja — abban áll, hogy általuk a viselésükre törvény szerint kötelezett feltétlenül hátránynyal sújtatik. A büntető- és magánjog különválasztása után is kétségtelen tehát a rokonság a criminalis és a magánbüntetés között, mely körülményen fogalmilag mit sem változtat az, hogy a magánbüutetésben foglalt hátrány szabály szerint vagyoni hátrány, mig a criminalis büntetés más hátrányt is foglalhat magában. Ha a fejlett magánjogi rendszerekben elfogadott magánbüntetéseket azon czélok szerint tekintjük, melyeknek mint magánjogi intézmények első sorban szolgálnak, ugy a magánbüntetéseknek két osztályát különböztethetjük meg. Az egyik osztályba azon magánbüntetések tartoznak, melyek egyes jogintézményeket vagy parancsoló szabályokat, jogpolitikai vagy közerkölcsi érvényrejuttatásuk érdekében, a közönséges peruton való érvényesítésnél nagyobb sanctio és tekintélyben részesitik 5. A másik osztályt az ép emiitett szempontból azon magánbüntetések képezik, melyeknek magánjogi czélja: a sértettnek vagyonértékű büntetés alakjában vagyoni elégtételt nyújtani. Ide tartoznak különösen a magánjogi vétségekre szabott magán-, kivált pénzbüntetések és a jusiurandum in litem.6 Ha az ezen osztályba tartozó magánbüntetéseknek közös jellem4 Ld. Maine Sumner Henrik: A jog őskora (Pulszky Ágost fordításában) 306, 307. 11. 5 Ide tartozik p. o. a jogellenes önsegélyre szabott magánbüntetés, melynél fogva a hitelező, a ki követelésének tárgyát önhatalmúlag elsajátitja, büntetésül követelésétől megfosztatik :ld. 1. 12. § 2.1. 13. D. quod metus (7, 2 ); 1. 7. ad leg. Jul. de vi priv. (48, 7-)- We tartozik továbbá a commoduro prossessionis elvesztése a tulajdonkeresettel megtámadott birtokos részéről, a ki birtoklását roszhiszemüleg tagadja : ld. I. 80. de rei vind. (6, 1 ). Megfordítva a tulajdonkeresettel megtámadott és magát hamisan birtokosnak valló alperesrs (qui liti se obtulit) szabott azon joghátrány, melynél fogva valóságos birtokokként az alperesi szerepet és azzal összekötött hátrányokat végig viselni tartozik és hasonlólag a tulajdon keresettel igényelt tárgyat rösszhiszemüleg elidegenítő birtokosra szabott hátrányok : 1. 25. 1. 27. § 3. de rei vind. 1,6, 1.) 1. 131. 1. 157. § 1. de R. J. (50, 17.) 6 A iusjurandum in litem ezen osztályba sorozandó, a mennyiben a dolus vagy culpa lata alapján kártérítésre kötelezett azon vagyoni hátránynyal sújtatik, rogy a felperesnek odaítélt kártérítés terjedelme saját becslő esküje alapján hatáhoztatik meg. Puchta, Pand. 230. § Mommsen i. m.