Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 6. szám - A kártérítés tanának alapvonalai. 2. [r.]

A KÁRTÉRÍTÉS TANÁNAK ALAPVONALAI 507 vonását kutatjuk, mely azokat a/ érdekmegtérités, mint a kártérítési kötelezettség rendes tartalmától megkülönbözteti, ugy azt abban találjuk, hogy az érdekmegtéritéssel a sértettnek csak azon vagyonbeii hátránya téríttetik meg, melyet a kötelezett cselekménye vagy mulasztása folytán valóban szenvedett, mig a magánbüntetés fogalmához ezen korlátozás nem tartozik szükségképen. A magánbüntetés, eredeti lényegénél fogva, közvetlenül az adós ellen irányul, hogy öt hátránynyal sújtván, egyrészt jogellenes akaratát a joguralom alá hajtsa, másrészt a sértettnek erkölcsi és anyagi elégtételt nyújtson. Lényegéhez tartozik tehát, hogy általa az adósra hátrány hárittassék. Ez pedig az érdekmegtéritésröl nem áll. Az érdekmegtéritésben a károsított által szenvedett vagyoni hátrány kiegyenlítése czéloztatván, lehetséges ugyan, de fogalmilag nem szükséges, hogy általa az adós nagyobb veszteséget szenvedjen, mint a mennyit jogtalan cselekménye által nyert7. Az érdekmegtérités a kártérítési kötelemnek — származzék az akár vétségből akár szerződésszegésből — rendes tartalma lévén, az ép leirt ellentétnél fogva azt lehetne várni, hogy a magánbüntetés, érdek- vagy kártérítés a magánjogi rendszer gyakorlati szabványaiban mint élesen külömböző intézmények szerepelnek. Mindazonáltal a finom distinctiókban oly gazdag római jog a magánbüntetést és érdekmegtéritést gyakorlatilag nem különböztette meg szorosan 8. A római jog mindazon kereseteket, melyek vétségekből (delicta) származnak, actiones poenales-nek nevezi. Ezen kereseteknek kifejezett czélja : a sértettnek elégtételt szerezni; az adós szempontjából; mind a mellett mint büntető keresetek jelentkeznek 9. Az érintett keresetek ugyanazon viszonynak csak két különböző oldalát tüntetik fel. Az adós szempontjából az, a mit magánbüntetésképen fizet, mint büntetés jelenkezik, — a hitelező szempontjából csak mint elégtétel, azaz elégtétel ugy a személyes b á utalómért, mely minden jogsértésben rejlik, mint az anyagi veszteségért l0. Ha a magánbüntetésre vonatkozó jogfejlődést kutatjuk, a mint az 7 Mommsen i. m. 19. 1. 8 (hering: Oeist des röm. R. II. köt. 114. 1. Mommsen i. m. 19. 1. 9 Ugyanez áll némileg a kötbér (poena conventionalis) tekintetében. Ennek ezélja is csak az, hogy a hitelezőnek kártérítés nyujtassék, de az adós szempontjából sokszor mégis a büntetés hatásával bir. V. ö. Jhering, Geist des röm. R. II. köt. 114. 1. 10 Ezen szempont alá esnek a személyi bántalmakból származó kétesetek (aclio injuriarum), nemkülöniben az u. n. actiones populares, mely utóbbiaknak kifejezett czélja ugyan a közérdek, melyekkel azonban, egyszersmind a sértettnek vagyoni érdeke is érvényesíttetik. V. ö. Savigny, Obi. R. 82. i; 300. 1.— Ugyanaz, System II. köt. 73. § V. köt. 212. § 60. 1.