Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

TÖRVÉNYK. TERVEZETÉNEK A KÖTELMI JOGÚT TÁRGYAZÚ RÉSZÉRE 49 melyben utóbbi a bérbeadó ellen a szerződés teljesítése vagy kárának megtérítése tárgyában pert indított ? E bizonytalanságnak elejét veendő, az idézett szavakat a kővetkezőkkel helyetesiteném : »ha a bérleti szerződés a nyilvánkönyvekbe bevezettetett, mielőtt a harmadik a 479. §-ban érintett jogot megszerezte, ő . . . .;« 484. § 2 bek. Nézetem szerint a méltányossággal meg nem egyeztethető, hogy a birtokos a neki szinte csak méltányosságból engedett elviteli jogot (jus tollendi) akkor is gyakorolhassa, ha az illető tárgyak a fődologtól leendő elválasztásuk folytán teljesen értéktelenné válnának, vagy ha a dolog visszaszolgáltatását igénylő fél kész azoknak eltávolítás utáni értékét megtéríteni; (a dologi jognak e kérdést tárgyazó 119. és 121. §§, kivált az előbbi, remélhetőleg, módosíttatni fognak). Több jogot a dolog jóhiszemű birtokosánál e tekintetben természetesen a bérlő sem igényelhet; azért »azok« és »értékét« közé beszúrandó: »eltávolitás utáni« (1. ezen értelemben: szász 1201, baj. 418, dr. 557). 488. §. A mennyire természetes, a bérlőt az egész bér megfizetésére kötelezni, habár a bérbe vett dolgot nem is akarta, vagy személyes okokból nem birta használni, ép oly igazságtalan volna kivételt nem tenni azon esetben, ha a bérbeadó a bérlő által igénybe nem vett dolgot maga használta vagy használatra másnak engedte át. A római jogászok ily esetben helyes, tapintattal csak a kikötött bérösszeg és a bérbeadó által a dologból tényleg vont haszon közti különbözet megtérítésére kötelezik a bérlőt (arg. 1. 19. § 9, 10 locati 19, 2) és a sv. 279, meg a dr. 566 is ezen értelemben határoznak. A 488. §-t ehez képest módosítanám. A 494. §, mely a bérbeadónak zájogjogát kiterjeszti a bérbeadott területen vagy helyiségekben levő (vagy »a bérleti ügylethez tartozó« (? ?) tán a sv. 294 »welche zu derén« — der gemietheten Ráume — »Einrichtung oder Kenützung gehören« utóhangja ?) és a bérlő (tulajdonában vagy) használatában található összes ingóságra, bármi módon jutottak légyen is birtokába, nézetem szerint túlságosan kedvez a bérbeadónak, a tulajdon érdekeinek rovására. A szabvány indokolása czéljából nem is lehet sem a római jog, sem, tudtommal, egyetlen egy nyugot-európai modern törvénykönyv példájára hivatkozni. A római jog csak az állandó használatra behozott ingóságokra, azokra is csak azon feltétel alatt ad zálogjogot, hogy a bérlő tulajdonában állnak (1. 1 r § 5 pign. act. 13, 7 »invecta mea et illata . . . frivola m e a« . .; 1. 32 pign. 20, 1 » . . a dominó inMagyar Igazságügy 1885 XXIII. 1. i