Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

46 HR. BtERMANN MIHÁLY : ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR MAGÁNJOGI kedvezményes iránti jó indulatot, bizalmat tételezi fel; már pedig nagy kérdés, váljon a kölcsönadó a kölcsönvevőnek — előtte meglehet ismeretlen — örökösei irányában is viseltetik-e hasonló érzülettel ? 470. §. Ha a tervezet a kölcsönös megtérítések iránti igényeket és csak ezeket, kötné kivételes elévülési időhöz (mint pl. az osztr. 982, a bajor 655, a dr. 613) nem volna kifogásom, mert bizonyos, hogy a megtérítendő károk és költekezések kérdése csak bizonyos időhatáron belül tisztázható biztosan ; és igy teljesen igazolt, hogy az 503. és 645. §§ is hasonló esetekben kivételesen rövid elévülési időt állapitanak meg ez igények érvényesítésére. Ámde a 470. § a haszonkölcsön-szerződésből eredő összes igényeket aláveti a rendkívüli elévülésnek, azt is, a melynek tárgya a kölcsöntárgy visszaszolgáltatása és igy e §, mely az elévülési időt, hozzá még aránytalanul rövidre (30 napra) szabja, törvényerőre emelve azt eredményezné, hogy akárhányszor, különösen pedig oly esetekben, midőn nem a megtarthatás ideje, hanem pusztán a használat czélja lett a felek közt megállapítva és a haszonkölcsönvevő a dolog használatát váratlanul gyorsan végezte (pl. az útból, melyre egy bundát, bőröndöt kölcsönvett, szokatlan gyorsasággal tért vissza, a kölcsön kapott könyvet, melynek olvasására más ember egy hónapot fordítana, átfutotta 3—4 nap alatt) a kölcsönadó a dolgot, melynek visszaszolgáltatása iránti igénye elévült, mielőtt azt érvényesíthetőnek vélné, már csak vindicatióval és ha meggondolatlanul idegen jószágot kölcsönzött volt, egyáltalán nem fogja visszakövetelhetni. Nyilvánvaló, hogy a törvényhozás nem szentesíthet ily jogfosztást; a 470. § tehát összhangzásba lesz hozandó az 503. és 645. §§-al, mi végett amabban »szerződésből« és »eredő« között beszúrandó : »a költekezések és a károk tekintetében« ; az utóbbiakban meg miután a kiadások csak annyiban terítendők meg, a mennyiben az impensae (»költekezések«) fogalma alá esnek, »kiadások« törlendő. De az összhang még egy további módosítást tesz szükségessé. Az elévülési idő, mely a 470. § szerint 30 nap, az 503. § értelmében (a bérletnél) 6 hónap, a 645. § szerint (letétnél) meg 3 hó. A helyzet mind a három esetben teljesen azonos lévén és azonosak lévén az érvényesítendő igények is, ezen eltérés az elévülési idő hosszában merőben önkényes; 30 nap nyilván kevés, legyen tehát mind a három esetben három vagy hat hónap.