Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

ToRVKNVK. TERVEZETÉNEK A KOTALMl JOGOT l'ÁRGYAZÓ RÉSZÉRE 45 törlesztési kölcsönt illetőleg, vagyis csak a 444. § esetében gyako­rolhatja az itt körülirt jogot. \ . fejezel. Haszonkölcsön. (Fon.: dr. 59S — 613., baj 647., os/.tr, 982.) 457. A haszonkölcsön-szerződés nemcsak egyúttal, de ki­zárólag a kölcsönadó érdekében is köthető (1. 5.§ 10. commod. 13. 6.; az itt tárgyalthoz hasonló esetek ma is képzelhetők); azért a 2. bekezdésben >>a szerződés* és »a kölcsönadó« közt nézetem szerint beszúrandó : »egyedül vagy egyúttal« ; az »is« meg ki­hagyandó. 458. §. Akkor is tartozzék a kölcsönadó a kölcsönvevőnek itt jelzett kárát pótolni, ha egyenesen figyelmeztette, hogy a dolog, melyet neki ezennel használatra átenged, nem az övé ? A § nem tesz kivételt. Nézetem szerint a kártérítési kötelezettség azon esetre szorítandó, ha a kölcsönadó a jelzett körülményt elhallgatta és ki nem mutatható, hogy a kölcsönvevő a szerződés kötésekor arról amúgy is tudomással birt. 460. §. A kölcsönvevő fokozott felelősségét következetesen azon esetre is statuálni kell, ha ő a kölcsönvett dolog használatát jog­ellenesen másnak megengedte; a méltányosság viszont követeli, hogy hely adassék a kölcsönvevő azon kifogásának, hogy a baleset a dolgot különben is érte volna. 462. §; A kölcsönadó beleegyezése nélkül tett költekezésekért a kölcsönvevő nézetem szerint csak a megbízás nélküli ügyvitel elveihez képest (1. a 379. §-ra tett észrevételeimet) igényelhet meg­térítést. A 463. §. 1. bek.-ében azon valóban meglepő szabály foglal­tatik, hogy ha a szerződés közös érdekben köttetett, a köl­csönvevő tartozik a dolgot a megállapított időhatárig megtartani; ha ellenben kizárólag a kölcsönadó érdekében köttetett, bármikor visszaadhatja. Ezen képtelenség elkerülése végett »mind a két fél« helyett ez teendő : »egyúttal vagy kizárólag a kölcsönadód A 468. §-ban kifejezett elv a római jog szerint csak a preca­riumra nyer alkalmazást; de eltekintve attól, hogy a mai jogi fel­fogás szerint precarium és commodatum alig különböztethetők meg egymástól (ugy hogy pl. a tervezet az előbbit nem is emliti), ezen eltérés a római jogtól azon okból is teljesen igazolt, mert bizonyos, hogy valamely dolognak ingyenes használatra való átengedése a

Next

/
Thumbnails
Contents