Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám - Tettesek és részesek az olasz javaslat szerint

424 DR. HEIL FAUSZTIN dig a között, a ki a bűntett consummativ cselekedeténél közreműködik és az egyszerű segéd között. A szigorúbb felfogás hajlandó volna társtettesnek tekinteni azt is, a ki a bűntett consummativ cselekedeténél »jelen van«, ha egyébként külső tevékenységet nem is fejt ki. (Ilyen, a m. kir. Curia által eldöntött esetet, hol az illető segédnek minősittetett, közöltem »felbujtó és tettestárs« czimü czikkemben e folyóirat XXI. k. 35t. s k. 11.) De az már minden esetre indokolhatlan túlzás, hogy egyszerű segédnek tekintessék az, a ki az áldozatot tartja, melyet a másik legyilkol, s hogy büntetésének mérve az ezen közreműködés materialis szükségessége iránti Ítélettől tétessék függővé, a mi ez esetben a jog alapjaival ellenkezik. Metaphora nélkül lehet róla azt mondani, hogy ő is gyilkolt; a mint hogy azon esetben, ha ketten ölnek meg valakit és mindegyikük halálos sértést ejt az áldozaton, senkinek sem fog eszébe jutni azon kérdést felvetni, hogy, miután az egyik sértés is haláltokozó, ez elegendő legyen arra, hogy a másik sértés okozójának tettesi minősége kizárassék. A bresciai főügyészség azon példán kivül, midőn az egyik tartja,, a másik megöli az embert, a betöréses lopás azon esetét hozza fel, midőn az egyik a betörést, a másik a dolog elvételét hajtja végre. A bolognai főügyészség utal azon nehézségekre, a melyek a gyakorlatban a § elhagyásából származhatnak. Ketten előre összebeszélnek, hogy meggyilkolnak egy embert s mindketten tettleg részt is vesznek az Ölési cselekedetben. A szakértők azt találják, hogy csak egy sértés — a többi között — okozta a. halált; de nem lehet megállapítani, hogy melyikük ejtette a sértést., íme egyik sem lenne mint tettes büntethető. A nagyobb rablások rendesen ugy hajtatnak végre, hogy az egyik, elveszi a megrablott ember ingóit, egy másik akadályozza menekülését, egy harmadik ismét fegyveresen van jelen, hogy bátorítsa társait s még jobban megfélemlítse az áldozatot. Nem szabad megengedni, hogy ezek nem egy formán büntettessenek, a mint hogy igaza van egy kiváló criminalistának, midőn azt mondja, hogy egy bűntett végrehajtása nem olyan mint egy drámai előadás, a hol a szerepek előre ki vannak osztva, minden játszó tudja mit kell tennie, minden incidensről előre gondoskodva van. A bűntett végrehajtása speciális s előre nem látott körülményektől függ, s a közreműködés minősége fölött többnyire a véletlen dönt. A messinai főügyészség annak cselekedetére utal, a ki társának átadja az égő csóvát, melylyel ez a házat felgyújtja. Érdekes példával illustrálja a különben elkerülhetlen inconsequentiákat. Ketten, úgymond, egy emberre lőnek s nem lehet megállapítani, kitől ered a halált okozott lövés. Egyik sem lenne tettes ; mindegyik csak segédként volna felelősségre vonható. Pedig, ha véletlenül egyik sem talál, vagy általában, ha a halál be nem következett volna, mindegyik kétségtelenül tettes leendett a kísérletben, esetleg a nem sikerült emberölésben. A fejezetnek hátralévő két czikke között a 68-ik az egyik tettes, vagy részes személyes körülményei vagy tulajdonságairól, a 69-ik a materialis körülményekről, vagy is a quantitativ és qualitativ excessusról szól. Mindkettő, a második czikk némi csekély módosításától eltekintve, a miniszteri javaslat által is elfogadott elvek álláspontján áll.