Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám - Tettesek és részesek az olasz javaslat szerint

TETTESEK ÉS RÉSZESEK AZ OLASZ JAVASLAT SZERINT 423 Mindkét pontban pedig helyesen mondatik: »szándékosan«, mert culposus részesség nem képzelhető. Másnak bűntettét tényleg előmozdító, könnyítő, de nem ezen szándékból elkövetett cselekedet, esetleg büntethető lesz mint gondatlanság, de soha sem mint részesség. A következő czikk a büntetéseket szabályozza. Art. 67. 1. §. A 66-ik czikk i-ső pontjában emiitett részesek a tettesre megállapított büntetéssel büntettetnek; ha a tettes a büntettet saját motívumaiból is követte el, a büntetés egy fokkal enyhíthető. 2. §. A többi részesek a tettes büntetésénél egy-két fokkal enyhébben büntetendők. Az enyhítésnek nincs helye, ha részességük nélkül a bűntett el nem követtetett volna. A büntetést szabályzó elvek ugyanazok, melyeket a magyar törvény vall, s melyek ma, a franczia büntető törvénykönyvet kivéve, az egész civilizált világon közösek: 1. A felbujtónak a tettessel egyenlően büntetése, minthogy ez kizárólagos oka a bűntettnek. Ebben állapodott meg annyi hosszú vitatkozás után a tudomány, nem fogadván el azok nézetét, kik a physikai cselekedetre helyezvén a súlyt, s azon érvelés alapján, hogy a felbujtó a büntettet »akarta«, de a tettes »akarta« is »végrehajtotta« is, a felbujtónak enyhébb büntetése mellett nyilatkoztak, de nem fogadván el a szintén pártolókra talált azon másik szélsőséget sem, hogy a felbujtó a tettesnél súlyosabban büntetendő. Azon intézkedés, hogy a felbujtó a javaslatban emiitett esetben enyhébben is büntethető, a mely azon nézeten alapszik, hogy ez esetben a felbujtó nem tekintethetik az elkövetett bűntett kizárólagos s egyedüli okának, igen helyesen csak mint facultativ disposito vétetett fel, s mint ilyen a magyar btkvben is implicite benne van. 2. A segédnek a tettesénél enyhébb büntetése. Ezen elv alól az n. n. lényeges segély esetében a tettes fogalmának megszorítása folytán kivétel vált szükségessé. Erről nézetünket már elmondtuk. »Ezen esetben — így szól az indokolás — a segéd tekintetet nem érdemel, s bár a tudományos nomenclatura nem engedi, hogy tettesnek neveztessék: a büntetés szempontjából minden esetre »tettesnek tekintendő«. Látni való, hogy a magyar törvény sem mond mást, csakhogy határozatlan ismérv helyett határozott ismérvet nyújt. Megelégedéssel constatálhatjuk azt is, hogy az olasz legfőbb magistratura kivétel nélkül a magyar btkv. által elfogadott rendszer mellett nyilatkozott. Az indokolás mellékletét képező véleményekben a senatus tervezetének 75. czikk 2. §-ára vonatkozólag (1. fennebb) — a mely a magyar btkv. 70. §-ával egyértelmű — csak egy magistratura a genuai főtörvényszék, helyeselte ezen §-nak kihagyását, de csak formailag, azt indítványozván, hogy azokból, kik ezen § szerint tetteseknek tekintetnek, a segédek egy különönálló kategóriája alkottassák, s hogy ezen segédek a tettes büntetésével büntettessenek. Ez tehát érdemben s lényegileg ugyanaz, a mit a senatusi tervezet s a magyar btkv. tartalmaz. Csak a név más. A flórenczi semmitőszék, a messinai főtörvényszék, a bolognai, a bresciai és a messinai főügyészségek (ezen hat főmagistratura adott e czikkre véleményt) a senatus tervezete mellett nyilatkoztak s annak megtartását nyomós érvekkel támogatták. A messinai főtörvényszék azt mondja : Nagy különbség van min28*