Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

TÖRVÉNYK. TERVEZETÉNEK A KÖTELMI JOGOT TÁRGYAZÓ RÉSZÉRE 43 hús-se hal fogalomhatározás homályt okoz, fonákságra, következetlenségekre, ellenmondásokra, sőt itt-ott képtelenségre vezet. Tgy a tervezetnek »kölcsönszerződés«-e által a 440. § értelmében feltétlenül mindkét szerződő fél köteleztetik, holott lehet, hogy az mint pactum de contrahendo határozott akaratuk szerint csak egyoldalú kötelezettséggel (mint pactum de mutuo dando, vagy p. de m. accipiendo) létesült; viszont az u. n. contractus mohatrae esetében a 446. § szerint az eladás megtörténte előtt egy fél sincs kötelezve, ugy hogy pl. a tulajdonos dolgát bármikor visszakövetelheti, ámbár annak odaadását valószínűleg — mondhatnám bizonyosan — mindkettejüket köte1 e z ő pactum de contrahendo előzte meg; igy végre a 441. § a kölcsönvevő oly kötelezettségének teljesítéséről (a kölcsön átvétele) szól, melyről a felek viszonyát szabályzó 440. yj semmit sem tud (e $ értelmében csak v i s s z a a d á s r a, természetesen a már átvettnek visszadására, nem pedig a még át nem adottnak átvételére van kötelezve.) Es ezen visszásságok a tervezetnek néhány más hasontárgyú fejezetében részben még fokozódnak. Dr. Apáthy ur ugyanis a haszon kölcsönt (456. sk. §§), a letétet (628. sk. §§) és a zálogszerződést (758. sk. §§) is olyformán tárgyalja, mint a kölcsönt, mig viszont az eladási bizományi (612. sk. §§) maga is reálügylet gyanánt mutatja be. A haszonkölcsön-szerződés a 456. §-ban mindkét félt feltétlenül kötelező szerződés gyanánt van definiálva; mindamellett a 457. szerint a kölcsönadó a dolog átadására a méltányosságnak megfelelőleg csak feltételesen van kötelezve, a kölcsönvevő az átvételre, (melyről egyébiránt a 456. § ismét nem emlékezik meg) megfelelőleg a visszaadásra a dolog természetéhez képest rendszerint egyáltalán nincsen kötelezve. Miután a letéti szerződés (628. §) mint egyoldalúlag és a körülmények szerint k é t o 1 d a 1 ú 1 a g k ö t e 1 e z ö pactum de contrahendo van meghatározva, a 630. §-ban foglalt és a reális contractus elmélete szempontjából teljesen igazolt szabály (»a ki a dolog megőrzését megígérte« — esetleg viszont őrzési díjt kötvén ki maga számára — » annak letételét nem k ö v e t e 1 h e t i«) merőben önkényesnek tűnik fel. A zálogszerződés a 758. § értelmében pactum de pignore dando lévén, a 763. §-ból az következik, hogy ha valaki zálogot igért, de mielőtt ígérete kötelezővé vált (»a szerződés