Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám

A MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA KÖZT LÉTEZŐ ÁLLAMJOGI VISZONYRÓL 413 alatt — megkoronáztatni, királyi hitlevelet kiadni s ezt ünnepélyes esküvel is megerősíteni, mig az ausztriai örökös tartományokban az örö­kösödési jogon kivül más feltétel nem kívántatott az uralkodásra. Mindezen lényeges különbségek, söt mondhatjuk ellentétek, bizo­nyítják tehát, hogy Magyarország és az ausztriai örökös tartományok között unió per novationem-röl szó sem lehet, bár kétségtelen az is, hogy a Magyarország és Ausztria közt létező kapcsolat közjogi alapja az ural­kodó közösségén s a köz- és viszonos védelmen kivül idő folytán még más viszonyokra is kiterjesztetett, a nélkül azonban, hogy Magyarország souverainitása megsemmisíttetett volna. Hiszen maga báró Wesselényi Miklós is, az ellenzék vezére, a negyvenes évek elején oly feltétel alatt, hogy a monarchia mint alkotmányos birodalom kormányoztassák, haj­landó volt még az államadósságok aránylagos részének elvállalására is s igy a Magyarország és az ausztriai tartományok közt létező közjogi kap­csolatnak az alkotmányosság feltétele alatt még szorosabbra fűzésére. 1 Az 1847-ben megjelent »Ellenzéki nyilatkozat« igen élénken tünteti elő az idegen elemeknek Magyarország kormányzatára gyakorolt káros befolyását. A törvényeink ellenére nyilatkozott e befolyásnak elhárítására legczélszerübb eszköznek tartotta a nyilatkozat a parlamentaris kormány felállítását s a közös viszonyok megítélésénél a pragmatica sanctióból való kiindulást. Ha Magyarországot csupán a personal-unio köteléke kapcsolta volna az ausztriai tartományokhoz, hogyan találhatott volna helyet e nyilatkozatban ezen tétel: »Készek vagyunk az örökös tarto­mányok érdekeivel netalán ellenkezésben álló magyar érdekeknek igazság és méltányosság alapján lehető kiegyenlítésére kezet nyújtani.« Hiszen a personal-unio kapcsolatában álló ország a maga érdekeit csak nem fogja alárendelni ama másik ország netalán ellentétes érdekeinek. Ez csak oly országokban történhetik, hol az uralkodó közösségén kivül bi­zonyos fontos viszonyok tekintetében is közösség van, a melynek érde­kében hozott áldozatokat compensálják a különbeni előnyök. Midőn az első felelős magyar minisztérium kineveztetett, e tény Magyarországnak az ausztriai örökös tartományokkal fennálló kapcso­latát nem szüntette meg. Az 1848-iki országgyűlésen a magyar alkotmányt megerősítő király i leirat felolvasása után szóba jöttek a közös ügyek is, melyek tekintetében mind Deák Ferencz mind Kossuth Lajos a pragmatica sanctiót mint egyedüli helyes kiindulási pontot fogadták el. Mivel azonban az országgyűlés a közös ügyek tekintetében közös irány­adó elveket nem állapított meg (mert az 1848-diki törvények ép ugy mint a pragmatica sanctio a közös ügyekre nézve csak a legtágabb álta­lánosságban mozognak) ; mivel azokat nagyobb garantia végett alap­törvénybe nem foglalta ; s végre mivel a közös ügyek ellátására elégnek 1 Lásd B. Wesselényi Miklós, Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyéhen. 238—239 1-

Next

/
Thumbnails
Contents