Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám

414 DR. SZABÓ GYULA tartott egy ő Felsége személye mellett lévő minisztert: mindezek később keserű gyümölcsöket termettek. Magyarországon a mérsékeltek a forradalmi irányt feltartóztatni nem voltak képesek. Szavuk a felizgatott szenvedélyek miatt elhangzott. »Kossuth Lapja« július 30-án kinyilvánította az Ausztriától való elszakadást s a Magyarország és az ausztriai tartományok közötti viszonyra vonatkozólag a tiszta personal-uniót fogadta el alapul. Pedig a personalunio alapjára állva, többé már nem lehetett rendezni a közös viszonyokat, többé már nem lehetett megoldani azon ellentétet, mely Ausztria és Magyarország érdekei között létezett, már csak azért sem, mert az uralkodó személyén, a tiszta personal-unión kivül, más kapcsok is fűzték Magyarországot Ausztriához s viszont. Az 1848-iki törvényhozás sikertelenségének legnagyobb oka éppen az volt, hogy a közös ügyeket nem rendezte s hogy mereven a tiszta personal-unio álláspontjára helyezkedve, nem akarta elismerni azt, hogy Magyarország és az ausztriai tartományok között az uralkodó közösségén kivül még más kapcsok is vannak. Abban volt tehát a tévedés, hogy az 1848-iki törvényhozás a personal-uniót, mely — mint kimutattuk — legfeljebb a papiron létezett, vette kiindulási pontul, a helyett hogy arra mint a gyakorlatban is megvalósítandó czélra törekedett volna. Midőn 1849. márczius 4-én az egész birodalomra nézve érvényes alkotmány közzététetett, akkor a »Wiener Zeitung«-ban egy ily czímü czikk jelent meg: »Magyarország megszűnt léteznk. E nagyjelentőségű czím Magyarországnak mint államnak megszűnését s az unió per novationem megvalósulását akarta jelezni. E czím lett az u. n. alkotmányvesztési elmélet híveinek alapeszméje. Magyarország jogszerű ellenállásán hajótörést szenvedett e törekvés, ugy hogy kiadatott az 1860. októberi diploma, de a meíyíyel az uralkodó hatalom nem lépett még teljesen az alkotmányosság terére. Fentartotta a birodalmi tanácsot s annak hatáskörét és közreműködését következőleg szabályozta: »Jövőre mindazon törvényhozási tárgyak, melyek valamennyi királyságainkkal és országainkkal közös jogokra, kötelességekre és érdekekre vonatkoznak, különösen az érez s egyéb pénzt és a hitelügyet, a vámokat és kereskedelmi dolgokat, továbbá a jegybank, a posta-, távirdaés vasutügy elveit, a katonai kötelezettség útját, módját és rendezését tárgyazó törvényhozás a birodalmi tanácsban és tanácscsal fognak tárgyaltatni és annak közreműködése mellett alkotmányosan elintéztetni, valamint új adók és terhek behozatala, mint szinte a fönnálló adók és illetékszabások fölebb- emelése, különösen a só árának emelése és új kölcsönök fölvétele 1860. július 17-iki elhatározásunkhoz képest, nemkülönben a fönnálló államadósságok átalakítása (Convertirung) és az ingatlan álladalmi tulajdonnak átváltoztatása vagy megterhelése csupán a birodalmi tanács beleegyezésével lesz elrendelendő ; végre a következő évre szóló államkiadási előleges költségvetéseknek megvizsgálása és megállapítása,