Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 5. szám
A MAG VARORSZÁG ÉS AUSZTRIA KÖZT LÉTEZŐ ÁI.LAMJOGI VISZONYRÓL 409 ausztriai pragmatica sanctio szerint a megjelölt ágakból leszármazókon kivül örökösödési joggal bir a Habsburg-családból leszármazó minden örökös. Világos azonban, hogy ugy ezen intézkedés mint általában az egész ausztriai pragmatica sanctio, mely az uralkodó által tett családi rendelkezés jellegével bir, Magyarországra nézve nem lehet jogilag kötelező. Azon téves nézetet különben, mintha az 1723: 1. és 2. t.-czikk nem volna egyéb, mint az ausztriai tartományok számára megállapított 1713. április 19-ki pragmatica sanctiónak egyszerű beczikkelyezése, a kettő közötti különbség éles feltüntetésével fényesen megczáfolta Deák Ferencz.1 Megállapította továbbá a pragmatica sanctio a feloszthatatlan és •elválaszthatatlan birtoklás következtében a kölcsönös védelmi kötelezettséget is, mert jóllehet ez mint kötelezettség a törvény szövegében directe kimondva nincs, de a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklás természetéből önként következik és arra az 1723 : 1. t.-czikk bevezetésében s az 1. és 2. t.-czikkek indokolásában hivatkozás is történik. De mig egyfelől Magyarország elfogadta a nőági örökösödést s a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklást s annak folyományát, a kölcsönös védelmi kötelezettséget, addig másfelől ugyanekkor az 1723: 2. t.-czikk 9., 10. és 11. §-aiban ismételten feltételül kikötötte az ország, hogy az örökös királyok is csak az eddig országgyűléseken alkotott s jövendőben is országgyűlésen alkotandó törvények szerint fogják kormányozni Magyarországot ; ismételten feltételül kötötte ki az ország, hogy az örökös királyok is kötelesek magokat trónralépésök alkalmával megkoronáztatni, koronázási hitlevelet kiadni s királyi esküt letenni ; egyszóval az ország jogait, szabadságait és törvényeit mind magok megtartani mind mások által megtartatni; s végül újólag határozottan kikötötte az ország a törvényben kijelölt nőágak kihalásával ősi szabad királyválasztási jogának gyakorlását. Mindezen, a pragmatica sanctióban kikötött feltételek tehát kétségbevonhatatlanul bizonyítják, hogy Magyarország souverainitása ez alkalommal sem áldoztatott fel, hanem az ausztriai tartományoktól jogilag egészen Önálló és független ország maradt továbbra is. Ezek következtében III. Károly több európai állam példájára a külbiztonság nagyobb biztosítása tekintetéből s azon czélból, hogy a nemesi felkelés mellőzhető legyen, állandó zsoldos hadsereget akart Magyarországon is felállítani. Az ausztriai tartományok közül többekben már I. Lipót állitott fel ilyent. III. Károly czélja a magyarországi rendeknél nem is talált ellenzésre s létrejött az állandó katonaságot felállító 1715 : 8. t.-czikk, a mely 1 Adalék a magyar közjoghoz. Közjogi és jogtörténelmi észrevételek Lustkandl ellen a magyar közjog történetének szempontjából.
