Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 5. szám
DR. SZABÓ GYULA ez intézkedés igazolására azon indokot hozza fel, hogy az eddig fennállott védrendszerrel az országot megvédelmezni többé nem lehet. E törvényczikk létrejövetele ellen azért nem gördültek akadályok, mert az a nemesség s igy az akkori törvényhozó testület érdekeit nem érintette. A nemességnek saját költségén való felkelési és táborozási kötelessége továbbra is fenmaradt ugyan, mert a jobbágyságból álló telekkatonaság helyett szerveztetett az állandó hadsereg, melynek költségeit egyedül a nem-nemes osztályok viselték. S éppen mert a nemesség érdekei nem forogtak fenn, meglehetős könnyelműséggel jártak el e törvényczikk megalkotásánál, a mennyiben sem az évi ujonczilleték számát sem a. kiállítás módját sem a szolgálati idő tartamát nem állapították meg; határozottan, sem az adó nagyságát számszerint ki nem fejezték, bár ez utóbbira nézve kimondották, hogy az csak a rendek beleegyezésével vethető ki, kivéve azon rendkívüli eseteket, midőn az országgyűlés; tartása nem volt bevárható. Ily esetekben felhatalmaztatott a király,, hogy az ország főtisztviselőiből vagy más főuraiból és a közelben fekvő megyék követeiből u. n. regnicolaris concursust hívhasson össze, mely gyűlés azonban kirekesztőleg csakis e hadi adó megajánlásával foglalkozhatott. Az állandó hadsereg felállításával tehát a védelmi kötelesség teljesítésében azon lényeges változás állott elő, hogy az a nemesség vállairól a nem-nemes osztályok vállaira hárult át minden recompensatio nélkül ~v mert bár a nemesi felkelés és a banderialis rendszer az 1715 :8. t.-cziklc. által továbbra is fentartatott: a nemesi felkelést csak az ország megtámadtatása esetében, tehát csak védelmi háborúkra lehetett felhasználni,, s igy a haderő főtényezőjévé az állandó hadsereg vált. A véderő alkatelemének e változása maga után vonta azt, hogy az uralkodók támadd külháborúkra is használhatták az állandó hadsereget, mely az uralkodd többi seregeivel együtt ugyanazon vezérlet alatt állott, s kizárólag magokhoz ragadván az állandó hadsereg felett való rendelkezési jogot, annak, fokozatos fejlődésével a banderialis rendszer s a nemesi felkelés mind. inkább elvesztették jelentőségűket. A védrendszer átalakításával megdőlt alkotmányunknak azon ősi elve, hogy mindenki, a mily mérvben részesül jogokban és előnyökben oly mérvben tartozik honvédelmi kötelezettségeit- teljesíteni. Az állandó, katonaság behozatalával annak tagjai a jogokkal nem biró, az alkotmányort kivül álló néposztályok kebeléből kerültek ki, kik szolgálatukat kötelezettségnek tekintették, melyet a zsoldért teljesíteniük kell, és nem jognak, mely kizárólag őket illeti. A j)ragmatica sanctio által jött tehát létre az ausztriai tartományokkal a második közös ügy, a kölcsönös védelem ügye, melynek nyomait azelőtti törvényeinkben hiába keressük. A pragmatica sanctio óta Magyarország tartozott a közös védelem czéljából katonaságot állítani, szükség-
