Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

42 I>R. UIERMANN MIHÁLY : ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR MAGÁNJOGI közti viszony helyesebben az életbeléptetési törvényben lesz meghatározandó, a törvénykönyv maga pedig igy egy csomó felesleges §-tól szabadul. IV. fejezet. Kölcsön. (Forr.: dr. 523 — 536., baj. 635., 637.) Tervezetünk, megegyezőleg a dr. javaslattal (523. s k. cz.) és a sv. kötelmi joggal (329. s k. cz.), de ellentétben az előttem ismeretes összes többi nyugot-európai ujabb törvénykönyvekkel és tervezetekkel (L porosz Landrecht I. .11. cz. 653—4., Code 1792, Codice 1819, osztr. 983 — viszont 936, — zür. 1108—9, szász 1067—8, baj. 619—620) a kölcsön- (szerződés) szót a mutuum és pactum de contrahendo (mutuo dando, accipiendo) jelölésére egyaránt használja és az általa kölcsönszerződésnek nevezett ügyletről oly fogalomhatározást ád, mely azt részben pactum de contrahendo, részben reális contractus színében tünteti fel. Ismeretes, hogy ujabb romanisták részéről ismételve intéztettek támadások a reális contractus ellen, hogy egyesek ily szerződések létét a mai jogéletben egészen tagadták (igy pl. Wen ingInge nheim tankönyveben, Göschen felolvasásaiban) mig mások azzal érték be, hogy e szerződések körét tetemesen szűkebbre vonják (igy pl. D emeli us, Dogm. Jahrbücher III. 5., Unger u. o. VIII. 1., az utóbbinak nézete szerint csak akkor lehet szó reális contractusról, ha odaadás (szolgáltatás) és átvétel (elfogadás) egyedül az átvevő érdekében történik, mint pl. nem kamatozó kölcsönnél és a haszonkölcsön rendes esetében). Mellőzve minden elméleti fejtegetést e tekintetben, annak említésére szorítkozva, hogy mások ismét igen erélyesen védik a római jogi tan mai jogosultságát és alkalmazhatóságát (1. pl. Arndts 232. § 4. j. W i n d s c h e i d> ki 312. § 5. j. helyesen jegyzi meg, »es kommt darauf an, ob die Partéién eine Verpflichtung erst durch das Gebén und Nehmen habén begründen wollen« — 1. még 371. § 6. j., 374. § 2. j., 377- § 3- j-, — Brinz, ki (248. § 138. 1.) az ellenkező nézetet a következő erélyes szavakkal utasítja vissza: »es bestehen allén entgegengesetzten Theorien zum Trotz, die Real-Contracte fort, die ungenannten nicht minder, als die genannten; unnatürlicher ist Nichts, als die datio z. B. beim mutuum in eine solutio übersetzen zu wollen« ; 1. még 316., 317., 318. §§) csak annyit kívánok megjegyezni, hogy törvénykönyvben (mint a magyar tervezetnek ezen és még inkább néhány későbbi fejezete bizonyítja) a reálügyletnek és pactumnak összekeverése és mindkettőnek keverékéből álló se