Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám

404 DR. SZABÓ GYULA római szentszéknek; hivatkozott Henrik német császár azon, a magyar közjog értelmében joghatály nélküli tényére, hogy midőn Aba Sámuelt legyőzte, koronát és lándzsát küldött szent Péter sírjához, elismervén ezzel, hogy Magyarország méltóságának kútfejét az apostoli szentszék képezi. Végül inti a pápa Gézát, hogy hibáját belátva, ismerje el, hogy Magyarországot, mint az apostoli szentszék hübérét birja s ezért azt minden külfejedelem befolyásától függetlenül igyekezzék megtartani. Géza ez intést meg is tartotta s Magyarországnak souverainitását nemcsak a külfejedelmekkel, hanem magával a szentszékkel szemben is fentartotta, miért a pápa neheztelését vonta magára. De ezért dús kárpótlást találhatott abban, hogy az "egész nemzet osztatlanul helyeselte királyának ez eljárását, mert a római szentszék által támasztott igény jogalappal nem birt. Eltekintve a VII. Gergely pápa levelében felhozott érvtől, melynek alaptalansága első pillanatra kitűnik, — mert a német-római császárnak ténye a souverain Magyarországra vonatkozólag joghatály lyal nem bírhatott, — nem lesz talán felesleges ez elől felhozott érvre, hogy t. i. I. István Magyarországot a római szentszéknek hűbérül felajánlotta, egy futó pillantást vetni. Igaz ugyan, hogy a II. Sylvester által I. István részére kiadott bullában előfordulnak azon szavak, hogy István országát és népét szent Péternek felajánlotta s azt Istvánnak és törvényes utódainak Sylvester ismét visszadományozta, kötelességük lévén a szentszék iránti hódolatukat személyesen vagy követeik által bemutatni; de ebből azon következtetést, mintha István valójában hübérül ajánlotta volna fel Magyarországot, levonni nem lehet. Mellőzve e bulla valódiságának vagy koholt voltának fejtegetését, csak annyit akarunk megjegyezni, hogy Szalay László és Horváth Mihály nyomozásai után e bulla tartalmának leglényegesebb pontjait, mint a melyeket a magyar törvényhozás, joggyakorlat és egyházi élet századokon keresztül gyakorlatilag valódiaknak ismert el, hiteleseknek kell tartanunk; de az ma ismeretes alakjában szórói-szóra hitelesnek nem tartható, benne interpolált helyek fordulnak elő. De nincs semmi ok e bullát azon szempontból tartani koholtnak, mert az Magyarország souverainitását veszélyeztethetné, a mennyiben az apostoli szentszék főúri hatalmának Magyarország feletti megállapítására jogalapul szolgál. Kétségtelen, hogy Istvánnak, ki a törzsek feloszlatása s a törzsfők hatalmának megszüntetése után mint király maga akart állani a nemzet élére, midőn ezen szándékának megvalósítása s tekintélyének emelése végett királyi koronát kért a pápától, a szentszék iránt a legnagyobb hódolatot kellett tanúsítania. De ő, a ki az ország alkotmányának a királyság megalapítása folytán szükségessé vált megváltoztatása-