Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 5. szám

AGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA KÖZT LÉTEZŐ ÁLLAMJOGI VISZONYRÓL 405 kor a nemzet jogai s az ország életrevaló intézményei iránt oly nagy tiszteletet tanúsított; ki éppen az ország függetlenségének épségben tartására oly nagy súlyt fektetett intézkedéseiben s ki előtt a királyi korona megszerzésekor is éppen ezen czél lebegett: ő nem tehette, hogy Magyarország souverainitását a bulla értelmében feláldozta volna, annál kevésbbé, mert az nem lévén családi tulajdona, azzal önkényüleg nem is rendelkezhetett. Ha felajánlotta is István az országot a szentszéknek, ennek felsöbbségét csakis az egyházi, a lelki ügyekben ismerhette el, a mint ezt a nemzetnek e tekintetben uralgó felfogása s a bekövetkezett tények kétségtelenné teszik. Mert a magyar nemzet VII. Gergely pápa igényeire sem hajtott semmit s megkoronázta I. Gézát, mint olyant, ki az Árpádház fitagjai közül a nemzet szabad királyválasztási jogánál fogva emeltetett a trónra s bár azon időszakban, mig a pápaság hatalma a maga teljében ragyogott, több izben emeltettek hasonló igények Magyarország iránt a szentszék részéről: azok a nemzet erélyes ellenállásán hajótörést szenvedtek ; ugy hogy IV. Miklós pápa után, ki Martell Károlyt, és VIII. Bonifácz után, ki Róbert Károlyt akarta, Magyarországnak mint pápai hübérállamnak királyi székébe ültetni, a pápák felhagytak hasonló sikertelen kísérletekkel. Magyarország függetlensége veszélynek volt kitéve a kelet-római birodalom részéről is akkor, mikor annak trónján az álnok és vitéz Comnen Manuel ült, ki II. Géza halála után elérkezettnek hitte az időt azon nagyravágyó tervének megvalósítására, hogy Magyarországot főúri hatalma alá vesse. E czélra az udvarában tartózkodó László és István herczegeket használta fel, kiket a magyar királyi trónra ültetett, de a kiknek bukását éppen az okozta, hogy a kelet-római császár hűbéreseivé tették magokat. László csakhamar meg is halt, István herczeget pedig mint bitorlót a nemzet kiűzvén az országból, a magyarok megizenték Manuelnek, hogy bármire készebbek, mint pártfogoltját királynak elfogadni. Manuel, ki terveit erőszak helyett cselszövénynyel akarta megvalósítani, színleg megnyugodott ebben, de azért egy alkalmat sem szalasztott el czéljának elérésére. Mindhiában. Czélját nemcsak III. István, hanem még az udvarában nevelkedett III. Béla uralkodása alatt sem tudta elérni. A fentebb elmondottak kétségtelenné teszik, hogy Magyarország az Árpád- és vegyes házakból származott királyok uralkodása alatt a souverainitása ellen különböző hatalmak részéről intézett támadásokat mindig visszautasította, s ha egynémely uralkodója önkényüleg és jogtalanul azon csorbát ütni engedett is, a nemzet mindannyiszor sietett azt kiköszörülni s Magyarország souverainitását épségben fenntartani. A mohácsi csata után Magyarország egy része a fővárossal együtt török uralom alá jutván, nagy veszély fenyegette az országnak nemcsak Magyar Igazságügy. 1885 XXIII. 5. 27