Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

4" DR. BIERMANN MIHÁLY : ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR MAGÁNJOGI a 416. § első bekezdéséből következik, mert ama lemondó nem csökkenti saját vagyonot, a biztosított vagyona meg nem gyarapittatik a biztosítás által. Ilyen pusztán magyarázati tételek tankönyvekbe valók. 421. §. Az ezután előállítandó vagy szerzendő dolog nyilván »a j ö v en d ő b e 1 i vagyon része«, a szabály, mely ép ilyen tárgyú ajándékozásokat kizárná, nehezen lenne indokolható, de a tervező ur, ki a §-ban egyébkint csak a dr. 501. cz.-nek fordítását adja, tán maga sem akart ily értelmű szabályt felállítani. Gyanítom, hogy a második bekezdésben is »ein ím Verháltniss zu dem ganzen gedachten Theil«- ra azaz hánya d-ra gondolt. 422. §. Miután tudtommal csak a közjegyzői törvényben fordulnak elő, az ajándékozási ügylet külalakját illető kivételes intézkedések, az ott meghatározott esetektől eltekintve, az élők közti ajándékozások, bárminemű és értékű legyen tárgyok, legyen az akár az ajándékozónak egész mostani vagyona is, jelen § által minden formaszerüség alól felmentvék. Ez ellen súlyos aggodalmaim vannak; ily szabály folytán pillanatnyi felindulásban, meggondolat lanul kiejtett egy-két szó nagy szerencsétlenséget okozhat. A polgári perek számának jótékony apasztása czéljából sok más ügyletnek érvényét is szívesen tenném függővé bizonyos alakszerűségektől; azonban az ajándékozásnál, kivált a teljesítés által még meg nem erősített ajándékozásnál, a forma kellékének teljes mellőzése egyenesen végzetes hiba volna. A dr. javaslaton kívül, mely egyébkint még mindig érvényben tartja az eltérő particularis szabályokat, tudtommal nincs is nyugateurópai modern törvénykönyv vagy tervezet, mely az elfogadott formátlan ajándékozási ígéretnek hatályt tulajdonitana. A porosz Landrecht (I. 11.cz 1063.), az osztr. (943, melynek helyébe 1871-ben a közjegyzői rendtartás 1. §-a lépett), a zür. (1092) és szász (1056—58) törvénykönyvek, valamint a bajor javaslat (I. 97.) az ügyletnek írásba foglalását, illetve közjegyző vagy épen bíró közreműködése melletti kötését követelik, a sv.(io) a forma tekintetében az egyes megyék külön jogára utal, végre a Code (931) és a Codice (1056) általánosítva a római jognak a 500 arany értékű ajándékozásra vonatkozó elvét, még az átadással megerősített ajándékozás érvényességét is formaszerüségtől (közjegyzői okmány felvételétől) teszik függővé (1. még a baj. I. 99. czikkét). 424. §. A szakasz két esetről szólva, (az egyikben az egész ajándék, a másikban annak egy része feletti eltérő rendelkezés joga