Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

38 DR. BIERMANN MIHÁLY : ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR MAGÁNJOGI don és kedvezőbb ajánlat fentartásából eredő (feltételes dologi) jogra is alkalmazza. 379. §. 2. bek. A megtérítési kötelezettségre vonatkozó szabályt a 339—40. §§-hozi észrevételeimben jelzett értelemben javaslom módosítani. 380. §. Az itt jelzett kiegyenlítésnek észszerűen akkor is meg kell történni, ha a vevő a vételárral, vagy annak egy részével még tartozik, de arról kamatokat fizetett; »a kifizetett« és »vételár« között azért beszúrandó: »vagy kamatfizetési kötelezettség mellett hitelezett«. 2. A tulajdon fentartása. (Forr. : dr. 466., baj. 372 — 73.) 384. §. A § szövegezése nem szabatos, mert a kikötés, hogy az eladott dolog tulajdona v i s s z aszálljon, csak bontó feltétel lehet; ajánlom az itt kifejezett elvnek következő formulázását: »A tulajdon fentartása az eladó részére azon esetre, ha a vevő a vételárt kellő időben nem fizeti, a mennyiben a dolog a vevőnek átadatott, felbontó, ellenkezőleg felfüggesztő feltétel hatályával bir és arra ....« 3. A kedvezőbb ajánlat fentartása. (Forr. : dr. 468—474.) 391. §. Azon esetre, ha a 381., 385., 392. §§ elhagyása tárgyában fennebb (a 96. §-t tárgyazó észrevételeimben) tett javaslatom el nem fogadtatnék, javaslom, hogy jel^n §-ban »a felek jogaira és kötelezettségeire« szavak töröltessenek, »a 378—380. §§« helyett pedig tétessék: »a 378 — 381. §§«, mely módosítások a 392. §-t ez esetben is mellőzhetővé teszik. 4. Viszvétel és viszel adás. (Forr.; dr. 487—491., 494—5.) 408. §. Viszvétel esetében alkalmazhatók ugyan a 379. § határozatai, de a 378. § alkalmazásáról nem lehet szó; hisz a viszvételi jog kikötése folytán a vétel nem lesz feltételessé, megfelelőleg e 'jog gyakorlása következtében nem is veszt semmit hatályából. Ugy látszik, az előbb érintett terminológiai és rendszerességi hiba az ellenkező irányban is a fogalmak összetévesztésére vezetett. 409. §. aj. »Becsérték« ; mely időbeli becsérték? Nyilván az, melylyel a viszvétel idejében bir, mi azonban nem értetődvén