Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

36 t)R. BIERMANN MIHAI.Y : ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR MACÁNJOCI után és még mielőtt a kártérítési összeget felvette volna, dolgát eladja C-nek; quo jure követelné ez, ki a dolgot mostani állapotában és természetesen ahhoz mért árban vette, a kárpótlást? Lehet hogy a tervező nem is akart érdemileg eltérni a dr. javaslattól, melyből a §-t irályi módosítással átvette; a dr. (425. cz.) szerint pedig eladónak szóban levő követeléseiből csak azok mennek át a vevőre, melyek az elidegenítésbe befoglaltaknak tekintendők (»welche als in der Verausserung mit inbegriffen zu betrachten sind«). Ezt azonban itt még külön felemlíteni felesleges, mert már a 281. § egész általánosságban mondja, hogy az elidegenített követelésekben jogutódlás megy végbe; ezért a kifogásolt bekezdést egészen elhagynám. A 356. § két mondatba foglalt tartalma nézetem szerint egyszerűbben kifejezhető a következő szavakkal: »Az eladott dolog átadásának és a vételár kifizetésének ellenkező megállapodás hiányában egyidejűleg kell történni«. 362. §. Ha a 339. és 340. és egyidejűleg a 359., 360., 362. §§-ra vonatkozólag előterjesztett javaslataim el nem fogadtatnának, a 362. §-nak mellőzését, tekintettel arra, hogy e § a 359. §-ban foglalt általános szabály és a 360. §-ban rejlő argumentum a contrario miatt nyilván teljesen felesleges, itt újabban ajánlom. Nem járulhatok a 364. § azon rendelkezéséhez, hogy az átküldésseljáró költségek ellenkező megállapodás hiányában, rendesen tehát még akkor is a vevő által viselendők, ha a vételtárgy a teljesítés helyére küldetik. Az eladó, ki a dolgot odaküldi, lényeges szerződési kötelezettséget teljesít, melynek költségei észszerűen csak őt terhelhetik; ezért és tekintettel a 362. §-ra, melynek szellemével a vevőnek ezen általános megterhelése szintén ellenkezik, nemkülönben a ktv. 341. §-ára (»az átadással... járó költségeket — rendszerint — az eladó köteles viselni«), mely nem hagy kétséget az iránt, hogy az eladó a kereskedelmi jog szerint a teljesítés helyére saját költségén tartozik küldeni a vételtárgyat, a szóban levő szabályt azon esetre tartom szoritandónak, ha a vételtárgy vevő kívánságára a teljesítési helytől különböző helyre küldetik. 368. §. Miután a 2. bek. szabályzóit emptio spei nemcsak jövendőbeli dolgok, hanem pl. egy művész által rendezendő hangverseny tiszta eredménye, egy halásznak mai halfogása, a vadásznak holnapi zsákmánya iránt is köthető (ezen és hasonló