Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

MENEDÉKJOG ÉS KISZOLGÁLTATÁS 3> maztassék. Ez a helyesen értelmezett területi elv. Szerinte a közvetlen megbüntetés jogilag helytelen; mert illetéktelen kiterjesztése volna az állam büntető-törvényeinek oly tettekre, melyek által megszegve nem lőnek. Másrészt »a következetesség kérlelhetetlen hatalmávak a kiszolgáltatáshoz, mint a jogrend helyreállítása ezéljából egyes-egyedül kínálkozó helyes eszközhöz vezet. A kiszolgáltatás, mint diadalra juttatója az illetékes büntető-törvénynek, és a közvetlen m egbüntetés elvetése: e kettő képezi természetes folyományát a területiség elvének. Azonban épen e corollariumai miatt nincs Ínyére a területi elv Fáiknak, kinek jeles művén vörös fonálként húzódik át a tendentia, a közvetlen megbüntetés helyességét tenni szem elé a kiszolgáltatás helyett. Elismeri ugyan, hogy minden államnak souverainitásánál fogva joga van az idegent területén tűrni vagy nem tűrni, azaz kiutasítani. Azonban, úgymond, meg kell gondolni, ha jogosítva van-e arra az állam, hogy külön szerződés által a menekülő kiszolgáltatására kötelezze magát. Erre ez esetben az államok souverainitása még nem elegendő, mert a kiszolgáltatási szerződéseket illetőleg meg kell fontolni, hogy itt tulajdonképen de iure tertii, t. i. a menekültnek jogáról van szó, mely a kiszolgáltatás által megsértetik, miután az állam nincs jogosítva arra, hogy a menekült felett oly jogot gyakoroljon, melyei saját alattvalója irányában nem bir. E felfogás Rotteckével azonos, ki igy nyilatkozik : »Da die Unzulássigkeit der Auslieferung auf das Recht des Auszuliefernden sich gründet, so erhellt, dass sie auch durch einen (sei es einseitigen, sei es wechselseitigen) Vertrag nicht aufgehoben werde. Ein Vertrag de iure tertii, umsomehr ein Vertrag, an einen Dritten das Recht verletzen zu wollen, ist ungiltig und in letzten Falle bereits eine wirkliche Verletzung«. * Ez az egész tétel, hogy egy harmadik jogosítványai felett kötött szerződés érvénytelen, a magánjog terére tartozik és ottan jogosult is; mivel a két szerződő fél megállapodásának jogi következményei rendesen csak egymásra nézve lehetnek hatályosak, tehát csak egymásnak alanyi jogosítványait korlátolhatják. Egy harmadikéira már nem terjedhetnek ki; saját jogosítványairól az illető maga és rendesen nem más rendelkezik. Azonban áll ez elvnek analogonja a belső államjog és a nemzetközi jog terén is ? Nagyon téves dolog a név és az alak hasonlóságán indulva, azt hinni, hogy a nemzetközi szerződéseket a magánjogi szerződésekkel egy kalap alá lehet fogni. Hát az állampolgár közjogi tekintetben mint tertius, mint egyenrangú harmadik, áll a szerződő államok mellett ? Nincsenek ezeknek uralmi joguk ő felette, melynek engedelmeskedni és magát alávetni tartozik? Nem rendelkezik-e minden állam teljes souverainitással arról, hogy a büntető-igazság kiszolgáltatásának idegeneket illetőleg mily módját vegye igénybe ? Hiszen, ha ez elv az * Staatslexicon. 1835. köt. ^5- 1-