Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

32 1)R. BALI.AGI BÉIA igazságot fejezné ki, nem volna vám-, nem volna igazságügyi, nem egyáltalában a két állam polgárainak jogviszonyait rendező nemzetközi szerződés, mely ellen bárki, mint »róla nélküle« intézkedő egyezség ellen, kifogást ne emelhetne. Az idegen, ki az állam területére lép, szabad akaratából fogadja el az alávetettség összes következményeit. Az állam törvényei, s ezek között a nemzetközi szerződések is, ha a többi feltételek fenforognak, teljes joggal alkalmazhatók reá. S ha eddig sikerült bebizonyítanunk, hogy a büntető-törvények térbeli hatályának korlátoltsága a következetesség hatalmával visz a kiszolgáltatás elvének elfogadására, s ha sikerült kimutatnunk, hogy a de iure tertii-féle szerződés ürügye alatt emelt kifogás csak a magánjogból merített téves analógia, melynek a közjogban semmi helye, — még azt is elmondhatjuk, hogy ezen érveken kívül a czélszerüségi indok is az általunk védett elv mellett harczol. Es ez indok az, hogy a közvetlen megbüntetés koczkára veti a fölmerülő technikai akadályok miatt az egész büntető-eljárás sikerét. Csak a kiszolgáltatás segélyével lehet a tényálladék kiderítését és azt eszközölni, hogy a törvény alkalmazása a bűntett elemeinek alapos ismeretén nyugodhassék. A ki a bizonyításnak természetét ismeri, már ennélfogva, ha semmi más érv sem harczolna is a kiszolgáltatás mellett, elvetné a közvetlen megbüntetés eszméjét. Az ártatlanság vagy bűnösség kérdése alaposan •csak a tett elkövetésének helyén dönthető el. Mennyi időt venne igénybe a bizonyítás még akkor is, ha bizton nem lehetne reá számítani, hogy az érintkező két állam eltérő formaságai és eljárása zavarok kútfejévé lehet. A büntettek nagy részénél ugy a bizonyítékok maguk, mint a bűnjelek, mint a mérlegelésükre befolyással biró tényezők annyira helyhez kötöttek, hogy a bűnvádi eljárást máshová, az Oceántúlra tenni át, a lehetetlenséggel határos. Ily esetben a bűnjeleket — ha ugyan lehet — mondjuk a bostoni törvényszék kezébe kellene szolgáltatni, de mindez nem . volna elég; tanúinkat is vagy hosszú utazásra kellene kényszeríteni, vagy az eredmény kedvéért megszegve ez elvet, a fórum delicti commissi-t kellene igénybe venni, hogy a tanúkihallgatásokat, a helyszíni szemléket, gyakran talán az egész eljárást elejétől végig vezesse.. De hát akkor mi értelme és haszna volna az egész szabálynak, melynek csupán kivételeit lehetne a legtöbb esetben megvalósítani? Ám tegyük fel, hogy mégis sikerülne idegen országban, a népnek erkölcseit, szokását, az illető tettesnek viszonyait s még nyelvét sem ismerő, a körülményeket mérlegelni képtelen törvényszék előtt végére vinni a vádlott ellen irányuló bizonyítást. Ily rendszer mellett bizonyára annak az államnak kell az idegen bíróság előtt vádló gyanánt fellépnie, melynek területén a bűntett elkövettetett. Az államnak, mely számos eszközökkel rendelkezik, e vádbizonyitékok előteremtése nem esik terhére. De hol vegye bizonyítékait a vádlott? Ki lesz ő neki védelmére és segítségére, a ki anyagi és