Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]
MENEDÉKJOG í:S KISZOLGÁLTATÁS 29 sértése, hanem mindig valamely fennálló büntető-törvény megszegése is. Ezt fejezi ki a »nullum erimen sine lege« szabálya. Ez elv alapján áll Carrara, az olasz büntető-jogtudós, midőn a bűntettet, mint jogi fogalmat, »a polgárok biztosságának védelmére hozott és kihirdetett állami büntető-törvény megszegésének« mondja. Minden bűntett valamely határozott büntető - törvény megszegése; minden bűntett valamely határozott állam jogrendje ellen irányul, s igy minden bűntett fogalmilag elválaszthatatlan azon állami jogrendtől és fenhatóságtól, melynek uralma ellen intézve volt. Megfordítva, csak az a büntető-törvény tekinthető a bűntett által megszegettnek, melyek hatálya a tettesre az elkövetéskor kiterjedt. Ám a büntető-törvények hatálya is, mint az állami főhatalom akaratának és uralmának más nyilvánulásaié, az állami terület határainál lelik saját határukat. E szerint a külföldön elkövetett bűntett a külföldi büntető-törvény megszegése, s nem megszegése a mi büntető-törvényünknek. Ez a territorialitas hires elve, mely ama másikkal kapcsolatban, hogy kiszolgáltatásnak csak szerződés alapján van helye, az angol praxisnak a menedékjog tekintetében kezdettől fogva vezérelve volt. A német jogtudósok, élükön Mohi, nagy hangon vetik szemökre az angol jogtudomány mivelőinek, s különösen Sir Cornwall Lewisnak, kitől a territorialitas elvének alapos kifejtése ered, ez elmélet »esztelen és jogtalan« voltát; s egy füst alatt fenhéjázó modorban nyilatkoznak az angol jogtudomány fejlettségi fokáról. Még Falk is, kit nem tántorított el a más szellemet és más véleményt nem tűrő nemzeti hiúság, azt hiszi, a territorialitás elvéről levén szó, hogy az angol tudósok »nem törekszenek elébb a jogeszmére nézve tisztába jönni és azután azt vizsgálni, mennyiben felel meg hazai törvényhozásuk amaz eszmének, hanem mindenek előtt saját országuk positiv törvényhozását veszik szemügyre, melyet minden áron igazolni akarnak, aztán pedig akként idomítják jogeszméiket, hogy a brit törvényhozással össze ne ütközzenek, — a mi, mellesleg mondva, nagyon hazafias, de épen nem juristai eljárás«. Igaz, hogy az angol felfogás e kérdésben sem hasonlít a németekéhez. A német bölcsészszellem általánossága nemzetközi jogukra is rásüti bélyegét; az angol tudós a dolgok figyelmes megvizsgálásán indul el. Én azt hiszem, hogy e felháborodás alap nélküli. Mind Mohi mind Falk részben félremagyarázták és tévesen értelmezték a területiséget, részben pedig azért támadták meg annyira, mivel előre concipiált elméletüknek sehogy sem felelt meg. Ha a territorialitas elve, melyet Lewis véd, nem jelentene egyebet, mint annak a kérdésnek fölvetését, vajon minden bűncselekvényt érjen-e büntetés valamely államban vagy csa?k azokat, melyek az állam területén követtettek el, mig a külföldön elkövetett büntettek szerzői s tettesei minden büntetőjogi felelősségtől menten maradjanak, — ha mondom, ez volna Lewis és a territorialistáik elméletének veleje és czélpontja, akkor kétségkívül igazat kellene adnurik
