Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

28 1>R. BAIXAGI BÉI.A mely a kiszolgáltatás jogi positivitását szerződés hiján is vitatja. Az angloamerikai jogi felfogásban, intézményekben és gyakorlatban régtől követett iránynak folyománya ez. Nem is említve Lewist, kinek tanával alantabb tüzetesen foglalkozandunk, Phillimore (Commentaries upon international law III. k.), Wíldman (Institutes of international law 1. 60. 1.), Wheaton (Éléments stb. 2. kiad. II. 137.), Story (Conflict of laws 2. kiad. 516. 1. és On the Constítution stb.), Martens (Précis du droit des gens III. eap. 3. §. 101.), továbbá Abegg (Ueber die Bestrafung der ira Auslande begangenen Verbrechen, 1819.), Heffter (Völkerrecht 68. skl.), Marquardsen és Clarké (A treatise upon the law of exdradition. London. 1874. 2. edit.) mind egy értelemben azt vallják, hogy a méltányosság, az erkölcsi elvek, az emberiségnek közös igazságszolgáltatási érdekei követelik ugyan az á 11 a intól, hogy más állam büntető hatalmától a segélyt né vonja meg; azonban ez csak törvény vagy szerződés utján válik positiv jogi kötelezettségévé. Az erkölcsi és jogi elv között kirivó az ellenmondás. A tettesnek bűnhődnie kell; ám az állam büntető-hatalma csak saját területére terjed ki. Ez ürt a kiszolgáltatás intézménye hidalja át. Jóllehet a kiszolgáltatás nem általános, a priori positiv jogi kötelezettség; de nagy erkölcsi postulatum, és saját érdekük teszi az államokra nézve ajánlatossá, hogy azt jogi intézménynyé emeljék. III. A területiség a büntetőjogban. A mult század közepe óta meg nem szakadó, sőt mindinkább sűrűsödő sorban számos kiszolgáltatási szerződés keletkezett. Ezek lényegileg egyöntetű vezérelvek szerint oldják meg a menedékjognak legtöbb kérdését. Első sorban a menedékjog körül követett eljárást nem aközvétlen megbüntetés, hanem a kiszolgáltatás elvére alapitják. Nem lehet tehát szemet hunyni azon e tényből folyó következés előtt, hogy a kiszolgáltatás elvét ma már százac4os gyakorlat szentesíti, s e szerint az a nemzetközi szokásjog tétele. Ez okon elegendő volna, a tételes jog álláspontjára helyezkedve, a százados nemzetközi joggyakorlatra hivatkozni, szemben a menedékjog megoldásának azzal a módjával, melyet Rotteck és Falk helyesnek tartanak. Ok azt mondják, hogy a kiszolgáltatás, mint a büntetés közvetett neme, fölösleges és helytelen s hogy az állam a külföldről területére menekült tettest közvetlenül saját törvényei és eljárása szerint büntesse meg. Azonban e felfogás ellen a tételes jog irányán kivül számos elméleti ok is szól, melyekre egyenként ki fogok terjeszkedni. Az első, a mi a menekült bűntettes közvetlen megbüntetésének ellenmond, a territorialitas elve. Minden bűntett, figyelemben tartva annak büntetőjogi lényegét, nemcsak erkölcsi követelmények meg-.