Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 1. szám - Észrevételek a büntető eljárási tervezetre. 1. [r.]

MENEDÉKJOG ÉS KISZOLGÁLTATÁS 2 3 den egyes esetben megoldást. Századunk eseményei és szelleme juttatták érvényre azt az eszmét, hogy a politikai menekülteket menedék és oltalom illeti. A szabadsági eszméket semmisem érleli meg rohamosabban, mint az elnyomás. A spanyol és olasz szabadsági mozgalmak veresége, a szent szövetségnek beavatkozási politikája, a reaetio, mely egészen a hatvanas évekig europaszerte diadalokat ült, minduntalan kikerülhetetlenül fölidézé a forradalmak szellemét, s azok bukása után a legnemesebb férfiakat menekvésre kényszerité. Azon nemzetközi praxis kezdetéül, mely a politikai menekültek ki nem szolgáltatásának elvét általánosan elfogadta, a júliusi forradalom ideje tekinthető. Még a franczia directorium idején Anglia a maga részéről megkövetelte politikai bűntetteseinek kiszolgáltatását s Napper Tandy és Blackwell ir lázadókat ki is kapta az orosz nyomásnak engedő hamburgi tanácstól (1798); 1828-ban még a Sveicz is kötelezte magát politikai menekültek kiadására Francziaországgal szemben. Igaz ugyan, hogy még az emiitettem forduló-ponton túl, 1838-ban és 1844-ben is találunk oly kiszolgáltatási szerződéseket, melyek e rendszabály alól a politikai menekülteket sem veszik ki. Mindamellett a júliusi forradalom óta erősödött meg végleg a politikai menekülteket megillető menedék eszméje s ekkor kezdődött, mint törvényen alapuló gyakorlat, a politikai tettesek ki nem szolgáltatása, mi eddigelé a kormányok szabadelvüségétől függött. Az 1833-ban alkotott belga kiszolgáltatási törvény 6. szakasza igy hangzik : »A kiszolgáltatási szerződésekben határozottan kikötendő, hogy a kiszolgáltatott idegen a kiszolgáltatás előtt elkövetett politikai vétség miatt nem ítélhető el, sem semmi oly cselekvény miatt, mely politikai vétséggel van összefüggésben, sem oly bűntett vagy vétség miatt, mely a jelen törvényben különösen megnevezve nincs; máskülönben a kiszolgáltatás a kormány által megtagadandó^. Az 1848-ki szabadsági mozgalmak és az azt követő események az emigránsok és politikai menekültek egész raját szórták szét a mivelt világon s a reaetio követelései a politikai menekültekkel szemben érvényesitendő eljárást újra napirendre hozták. A bécsi kormány, orosz szövetségesének hathatós támogatása mellett, a magyar politikai menekülteknek kiszolgáltatását követelte a portától. Tudvalevő, hogy a fényes kapu megtagadta a magyar »lázadók« kiadását. Ekként a civilisatiót és politikai becsületérzést, melyet Palmerston a politikai menekülteket kiszolgáltató államoktól megtagad (Correspondance respect. refugees from Hungary. 1851. London), ezúttal a mohamedán Törökország képviselte. Minél messzebbre pillantunk visszafelé, annál ingatagabb és fejletlenebb a politikai menekültek büntetlenségéről való nézet. A politikai menekültek ki nem szolgáltatása egészen új elv, melyet a modern szabadelvüség iktatott a nemzetközi jog alapelvei közé.