Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Adalék a végszükség jogához

A KÍSÉRLET ÉS AZ ELMARADT BŰNTETT AZ OLASZ JAVASLATBAN 145 é s akaratától s cselekvési módjától független kör ü 1m é n y e k folytán be nem következett: a nem sikerült bűntettben bűnös, s a bevégzett bűntettnek egy fokkal enyhített büntetésével fog büntettetni.* Midőn a tettes megtette már azon egész utat, mely a véghezvitel megkezdését, a bűntett megkezdését, a bűntett bevégzésétől elválasztotta, elkövetvén, végrehajtván mindazon cselekedeteket, a melyek a törvénysértés bevégzésére »szükségesek« és »elegendők« voltak ; ha a bevégzés physikai momentuma ennek daczára merően véletlen s a tettestől független körülmények folytán maradt el: a nem sikerült bűntett (delitte mancato) fogalma támad. (Indokolás.) A modern elmélet s különösen az olasz jogtudomány által felkarolt ezen tannak alapvetője Romagnosi. A nem sikerült bűntett nem azonos a befejezett kísérlettel (conatus pra^tergressus vagy perfectus), mert ez utóbbihoz a tettes által czélja értlekében akart cselekedeteknek megszakítás nélküli kimerítése, végrehajtása elegendő. Amazéhoz mindazon cselekedeteknek elkövetése kívántatik, a melyek a dolog természeténél fogva az eredményhez szükségesek. A toscanai codex a nem sikerült bűntett fogalmát helyesen állapította meg, megkövetelvén lényegéhez »mindaunak elkövetését, a mi a szándékolt bűntett bevégzésére szükséges volt.« Nem ugy a szardíniái codex, mely a nem sikerült bűntettet már akkor fenforogni látja, midőn a tettes oly véghezviteli cselekedetekhez ért, hogy »részéről« (per parte sua) mi teendője sem marad. E fogalommeghatározás általánosan tévesnek ismertetett el ; s már a senatusi tervezetben sem fordul elő. Nincs ugyanis már nézeteltérés az iránt, hogy a nem sikerült bűntetthez nem elegendő, hogy a tettes mindazt megtette légyen, a mit megtenni akart, ha az, a mit megtenni akart s a mit megtett, a ezé] elérésére nem volt elegendő; ha tehát hiányzik »az eszközöknek a subjectiv bevégzés utolsó pillanatáig alkalmas volta.« A miniszteri indokolás a következő példákban illustrálja ezen, Olaszhonban külömben nem controvers felfogást. A ki ölési szándékkal töltött fegyveréből lőtt ellenségére, de öt meg nem ölte : az bizonyára »a maga részérők mindent megtett, a mit megtehetett s megtenni akart. De ha az emberölés nem következett be, vagy azért, mert a lövés nagy távolságból történt, vagy azért, mert a töltés minőségénél fogva, nem volt elegendő ereje : nem sikerült bűntettről nem lehet szó, mert a tettes által használt materialis eszközök elégtelenek voltak a czél elérésére, nem bírhat azért jogi értékkel oly materialitás, mely tehetetlen volt arra, hogy jogot sértsen. Tegyük fel ellenben, hogy valaki ölési szándékkal, közelről, biztos Magyar Igazságügy. 1885 XXIII. 2. 10