Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Adalék a végszükség jogához

146 DR. HEIL PAUSZTIN s tapasztalt kézzel lö, s ölesre alkalmas golyóval mellben találja áldozatát ; de egy nyakérem vagy más tárgy hatálytalanítja a lövedéket, vagy irányának megváltoztatását idézi elő s igy életben marad az, a ki külömben okvetlen a halál fia ; — vagy tegyük fel, hogy valaki ellenét ölési szándékkal a folyó ragadozó árjaiba löki, s ö okvetlenül meg is fúl, ha egy bátor s elszánt uszó ki nem menti: ime a nem sikerült bűntettnek két kétségtelen esete, mert a consummativ cselekedet, a mennyire a tettes akaratától függött, nemcsak végrehajtatott, de elegendő is volt a halál okozására, ha egy a tettestől teljesen független esetlegesség a bűntett objectiv bevégzését meg nem akadályozza. Ilyen a Carrara által felhozott azon eset, midőn valaki ölési szándékkal a nyitott ajtóban álló ellenére lő ; ugyanazon pillanatban a szél becsapja a kiszemelt áldozat előtt az ajtót, s a golyó az ajtóba fúródik, s ott marad vagy irányától eltereltetik ; s csak e véletlennek köszönhető, hogy halál nem történt. És ha most a magyar btkvre tekintünk, lehetetlen önmegelégedéssel nem constatálnunk azt, hogy törvényünk a büntetendő kisérlet kezdőpontjának megállapításánál azon felfogásnak hódolt, mely tudományunk hazája, Olaszország legnagyobb koryphaeusainak egyformán közös meggyőződése. Formulája a kisérlet kezdetét illetőleg Mancini formulájával azonos. De ezen formula, mint láttuk, csak a közeli kisérlet büntetendőségét jelenti, a távoli kísérletnek kizárásával. S igy a magyar btkv. is e szerint értelmezendő. Igaz, hogy Pessina, a ki a büntetendő kisérlet határainak megszorításánál egyéb tekintetben is valamennyi olasz jogtudósnál tovább megy, — ismertetett felszólalásában a lopási szándékkal történt bemászásban s következetesen betörésben, nem látja a lopás kísérletét; és igaz, hogy ezen nézetet sem az olasz sem a magyar sem más judicatura nem követi; ellenkezőleg, a lopás kísérletének fenforgása ez esetben mondhatni, általánosan el van ismerve. Pedig ép oly kétségtelenül igaz ; s kétségbevonhatlan, hogy ez csakis »távoli kisériet«. »Conatus in itinere, crimen in meta«, igy fejezte ki a kisérlet és a bevégzett bűntett közötti külömbséget a régibb criminalisták egyike, Alciatus. Es ezen általánossá vált kifejezés nyomán Carrara a bűntett végrehajtását utazással hasonlítja össze. Utazás, melyet a bűnös tesz a törvény megsértése, mint czélja felé. Es ezen összehasonlítás nem csak a kép, a metaphora jelentőségével bir, hanem a kisérlet stádiumainak megjelölésénél is hasznosnak bizonyul. Képzeljük — úgymond — hogy Párisba akarok utazni. A mig útlevelem megszerzése, s podgyászom rendbehozásával foglalkozom, utamat Páris felé még nem kezdettem meg. De mihelyt »utra keltem«, kétségtelenül megkezdtem az utazást, habár azok, kik látnak, nem tudják