Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)
1885/23 / 2. szám - Adalék a végszükség jogához
142 DR. HEH. FAUSZTIN De így megtörténhetik, hogy egy biró vagy esküdt ekként szól magában: »A vádlott szándéka iránt nem .lehet kétségem; hogy a vádlott midőn tőrt vett magához, ölni akart, az a nála talált levélből kétségtelenül kitűnik, vagy kitűnik talán az általa kiejtett fenyegető szavakból, midőn áldozatát megközelítette. Ezen cselekedetek tehát teljesen bizonyítják az emberölésre irányzott szándékot. És ekként, minthogy a véghezviteli cselekedetek csak a szándék bizonyítására szolgálnak, büntetendő kísérletet fog esetleg megállapítani. A mi pedig határozott tévedés, mert a felfegyverkezés, az áldozat megközelítése csak egyszerű előkészületi cselekedetek, melyek kísérletet meg nem állapithatnak ; mig ellenben ha a bűntett véghezvitelének megkezdését követelhetjük, senki sem fogja azt mondhatni, hogy az emberölés véghezvitele megkezdetett, mig a tettes ama tőrrel meg nem kezdte a kiszemelt áldozat megsebzését. Hol kezdődnek a valódi és tulajdonképeni véghezviteli cselekedetek ? hol kezdődnek s hol végződnek az előkészületi cselekedetek ? Nehéz kérdések ezek, a melyekre biztonsággal felel a tudomány; de a gyakorlat nem ritkán zavarban van, hogy kielégítő feleletet adjon, s nem egyszer történik, hogy két egyformán illetékes jogtudós között, az egyik előkészületi cselekedetnek minősiti azt, a miben a másik véghezviteli cselekedetet vél találni. Mit követ el az, a ki hamis kulcsot vagy mérget vásárol? A lopásnak vagy a mérgezésnek véghezviteli cselekedete-e ez? Bizonyára nem; ezek előkészületi cselekedetek. Várnotok kell, hogy a tettes a hamis kulcsot a zárba dugja, melyet felnyitni, hogy a mérget az ételbe vegyítse, melyet az áldozattal elfogyasztatni akar: csak ekkor lehet mondani, hogy a lopás vagy a mérgezés véghezvitele megkezdetett. De ha a törvény megelégszik azzal, hogy a lopási vagy a mérgezési szándék bebizonyítva legyen, könnyen megtörténhetik, hogy az előkészületi cselekedetek összetévesztetnek a véghezviteli cselekedetekkel, ilyeneknek minősíttetnek, s a büntetés igazolására elégségeseknek fognának tekintetni. A nehézség eltűnik, ha kimondatik, hogy a bűntett elkövetésére irányzott szándék a kísérletnek »intentionalis« vagy »subjectiv« elemét képezi; a véghezviteli cselekedetek pedig »materialis« vagy »objectiv« elemét, mely egészen független a szándéktól. Ha a törvény egyrészről az intentionalis és subjectiv elemet, vagyis a be nem végzett bűntett elkövetésére irányzott, bebizonyított akaratot, s másrészről azon bűntett megkezdett véghezvitelének materialis és objectiv elemét fogja követelni: akkor további kételyeknek nem lesz helye. Ezek hozattak fel az A. formula ellen, s a B. formula mellett. Ezek ellenében, s az A. formula érdekében Pessina lényegileg a következő érveléssel szállt síkra :
