Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Adalék a végszükség jogához

A KÍSÉRLET ÉS AZ ELMARADT BŰNTETT AZ OLASZ JAVASLATBAN A másik a miniszteri javaslat (csekély eltéréssel a ministeri bizottság formulájával egyező) formulája : (A). »A ki bűntett elkövetésére irányzott szándékkal annak véghezvitelét megkezdte, — ha véletlen s akaratától független körülmények folytán annak bevégzésére hatályos cselekedeteket mind véghez nem vitte : kisérletben bíínös. (B). A vita leginkább a két formulának első része körül (a gondolatjelig) forgott. A senatusi formula, igy mondották annak ellenzői, kevésbbé határozott és concis. E szavak: »A ki stb. — nyiivánitotta«, első tekintetre azon benyomást teszik, mintha ez intézkedésnek czélja »a bíínös szándék nyilvánításának büntetése volna inkább, mint »a bűntett véghezvitelének tulajdonképeni megkezdése«. A képviselőház bizottsága viszont a miniszteri javaslatot jelentette ki elfogadhatatlannak, »mint a mely a kísérlet lényegét a véghezvitel megkezdésében találja akkor is, midőn ezen megkezdés még csak »crimen inchoatum« inkább, mint az egyedül büntethető »conatus proximus«, a melyhez a puszta megkezdés nem elegendő; szükséges, hogy a tettes a czél felé már egy bizonyos utat is megtett légyen«. S ezért e tekintetben a senatusi formuláknak adott elsőbbséget. Ez ellen ismét a képviselőházban Mancini, az igazságügyér kelt síkra : »Az eltérés a képviselőház bizottsága és a kormány között — úgymond — nem elvi, nem vonatkozik a kísérlet constitutiv elemeire. E tekintetben teljes egyetértés" uralkodik köztünk. A nézetkülömbség arra vonatkozik, mely formula alkalmatosabb elejét venni azon ellenvetéseknek, a melyek a tudományban nem ismeretlenek. Es a képviselőház bizottságának formulája könnyen azon magyarázatra adhatna alkalmat, hogy az a büntetendő kísérlet tényálladékához nem követeli a »véghezvitel megkezdését^, hanem hogy »a véghezvitel szándékának külső cselekedetekben nyilvánitása« elegendő. De a kísérlet jogi fogalma valódi és tulajdonképi »véghezviteli cselekedetek« elkövetését követeli, vagyis helyesebben azt, hogy a bűntett véghezvitele oly cselekedet által kezdetett légyen meg, a mely folytatásában a bűntett teljes bevégzésére vezetne, ha egy véletlen, a tettes akaratától független körülmény azt meg nem akadályozná. Minden kételyek megelőzése és elhárítása érdekében szükséges tehát a törvényben világos kifejezése annak, hogy nem elegendő a szándék, sem annak nyilvánítása, de szükséges a materialis tett, a szándékba vett bűntett véghezvitelének megkezdése. A bizottsági formula szerint a véghezviteli cselekedetek nem képezik szükségkép a kísérlet materialis elemét, hanem csak a bizonyítás speciális eszközének tekinthetők.